Szegedi Szépírás 2005. január-december [antikvár]

Részlet: MŰVÉSZETI HAVI LAP V. ÉVFOLYAM 1-2. SZÁM 2005. FEBRUÁR 1. Város és haladás GONDOLATOK A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁN Siatmárcsekei otthonában 1823. január 22^n lett kész a magyar reformkor nagy költője és közéleti siereplője, Kölcsey Ferenc azzal a versével, aminek fölé ekkor a Hymnus címet írta, s amely alcíme szerint „a magyar nép zivataros századaiból" villant fel képeket. Aligha gondolta, hogy Erkel Ferenc megzenésítésében nemzeti himnuszunk lesz, - nem is gondolhatta, hisz amikor Erkel 1844-ben megzenésítette, Kölcsey már több éve halott volt Csaknem egy és háromn^ed évszázad múlva, 1989-ben, az akkori kulturális kormányzat úgy döntött, tegyük nevezetessé e dátumot, legyen e nap minden évben a magyar kuUúra napja. Miért éppen ezt a napot tették a kultúra ünnepévé, s miért éppen a mondott esztendőben, 1989-ben? Aki vala-menn>áre is járatos történelmünkben, s nemcsak az egy-két évszázados események labirintusában, hanem a közelmúlt már történelemnek számító eseményeiben is eligazodik, nem tartja m^lepőnek, hogy párhuzam vonható a reformkor előestéje - a Himnusz születésének időpontja - és az 1989^ dátum között, amelyet a rendszerváltás közvetlenül megelőző időszaknak nevezünk immár. A reformkor kettős jelszava - ugyancsak Kölcsey megfogalmazása szerint - a „haza és haladás" volt, amin a nemzeti függetlenség biztosítása mellett a teljes társadalmi berendezkedés átalakítását, modernizálását, a polgári rendszer kiépítését értették. S nem szinte ugyanez volt-e a tét 1989-ben? Hamarosan megé^ tük a szovjet csapatok kivonulását, és a negyvenéves társadalmi struktúra lebontását, az átrendeződésnek a folyamatát, amit kissé leegyszerűsítve, tna is polgárosulásnak nevezünk, s amely még ma is tart. Oegyezzük meg, a reformkor is 25 éves folyamat volt ) Úgy ítél meg, bölcs döntés vok tehát éppen január 22-re tenni a megemlékezés napját. jlytató^ g 3. oldalon.) A kultúra méltósága qf anuár ;22'én ünnepeltük a mag^ kultúra napjáig amely szervesen kap-«olódífc- • Kölcsey Ferenc - Himcntisa dAfű művének, költői-imíájánafc m^züle- Ilyen alkalmakkor sokan sokféleképpen - magyarázzák a nap Jeleatőségét. rlgaz> mindenkor a magyar kultúra jelentőségét részesítik előnyben^ és ez így is van ;rendjén; Mindenekelőtt a kitüntetéseké a szó. Kitüntetés ped^ azokat illeti meg, akik 'valami érdemlegesttettek a magyar művészetért, >^gy-az élet bármely területén alkottak számottevőt. A különböző megnyilvánulások - ionban igen érdekesen színesitik X ' Va palettát. Vannak, akik a könyveknek szánnak fontos szerepet, és.az olvasást sioi^almazzák.-A magyar irodalomban ieUelhetö, szépséget, mondanivalót, taniár ságot.Megintmásokazemberi magatartást tartják fontosnak. Az együttélés kultúráját, vagyis a viselkedés módozatait. Megint mások a családok szerepét hangsúlyozzák, mint^apvető kulturális jitémát". En inkább a oapt élet gondjairól szólnék. Arról az összetartozásról, amely az országot nemzetté teszi. Ha valami, akkor .ez feltétlenül bektartozik, illetve beletatozhatna a művelt polgárok szokásrendszerébe. Csakhogy eí nincs így; A részletezés helyett inkább arról néhány szót, hogy milyen manapság a magyarok beszédkultúrája. Mi van a szavak, a mondatok méltóságával. Siralmas a hely-' zet,; Számosirodalmi" alkotás olvasható a lapok hasábjain, vagy éppen kötetekben, amik nemigen tűrik-a nyomdafestéket! •Ezen viszont nem gondolkodni kell, hanem változtatni. Ez is üzenetea magyar kultúra napjának! ^ LBUM „¦•.szólnak hamvaid" KLAUZÁL GÁBOR CSÖNDES BICENTENÁRIUMA Ünnepség a színházban Szegedi aranygyű'rösök Magyar Kultúra Napja alkalmá' ból - január Zlén - kitühtetésé-adtak át a Szegedi Nemzed Színházban. Az ünnepi eseményen dr. Botfen László polgármester mondott ünnepi beszédet, amelyben méltatta a magyar kultúra szerepét és jelentőségét, valamint a kitüntetettek muiűcásságát, majd átadu a díjakat. A már hagyományos ünnepi eseményen Szeged kultúrájáért aranygyűrűt kapott Erdős János karnagy, Pctróczy Sándor, a Mozgókép Kht. igazgatója és Nagyné Török Gizella népi iparművész. . A Kölcs'ey-plakette t dr. Botka LásZ' Za ló és Kormos Tibor, a kulturális / JÜsizottság elnöke adta át. Zenekatc • góriában kitüntetést kapott Delley József zongoraművész,, irodalmi tevékenységéért Veszelka Attila "költő, a színbázművészc' tért Balogh József, a MASZK Egyesület elnöke, előadóművészj a táncművészetért Sárközi Attila balett-táncos; a, közművelődés területén elért eredményeíértí Tandí, Lajos újságíró; kitüntették Rátícai Erzíté^ bet könyvtárost, Mczo Tamosné népi ipar-^ műv&zt, Nagy Albert koreográftistií • A képzőművészeti k^egória kltűn-" letettje Sjuromi Pál művészeti író, akinek kiemelkedő kritikai írásai országosan is elismerésre méltóak. A díjátadási-űnneps^-után ünnepi műsor következett, amely színvonalával,' mű' teljesítményével méltó volt a Mi^yar : Kultúra Napjához. . Vártam, miként hajt fejet Szeged a 200 éve született Klauzál, a 48'as miniszter, a Város képviselője, fénylő nevű díszpolgárunk (1848) árnyalakja előtt Megkoszorúzták a sírját, az öregdiákok Klauzál-Radnóti Baráti Köre megemlékezést tartott. Lényegében ennyi történt A napi politikai adok-kapok, az egyre nehezebben követhető pártcsatározások, a nem szűnő pengecsattogás közben szégyen szemre elsikkadt a széképületi megemlékező ünnepség, nem készült kis füzet, melyben olvashattuk volna, mit írt Klauzálról Löw Lipót, Löw Immánuel, a néprajzos Kovács János, és persze Móra és Juhász Gyula Legyen ez a néhány sor szemlesütött bocsánatkérés és szívbéli engesztelés a nagy hazafi emléke előtt. Cseh származású édesapja Belgiumban született, az Esterházy huszárok élén ezre-dességig vitte, 1793-ban pedig nemesi címet kapott. Magyar lányt vett feleségül, Babarczy Ágnest. E házasságból született Pesten, 1804. november 18-án Klauzál Gábor. Szülővárosában tanult, ügyvédi vizsgát tett, majd nagy léptekkel haladt előre pályáján: volt vármegyei aljegyző, törvényszéki ülnök, összeíró biztos, nádori biztos, és még harmincon innen kedzve, Csongrád vármegye képviselője az 1832/36. évi és az 1839/40. évi országgyűlésen. Elvhű harcostársa és meleg szívű barátja Deák Ferencnek. Az 1843/44. évi diétán - a haza bölcsének a távollétében - a reformellenzék Klauzált tekinti vezérének. A Sze-ged'Csongrádi Takarékpénztár alapító részvényese és elnöke (1845). Pályája csúcsát 1848-ban érte el: az első magyar felelős kormány földműves-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere. Szeptember lO-én lemondott, tétényi birtokára vonult vissza. Ám a szegediek bő évtized után sem felejtették: városunk képviselője az 1861. és az 1865. évi országgyűlésen a Deák vezette Felirati Párt programjával. Több lexikon, könyv, cikk adatával szemben Klauzál nem Szegeden, hanem Kalocsán halt meg: 1866. július 23-án a második házasságából született két leányát, Emmát és Máriát látogatta meg a nőnevelő intézetben, mikor a váratlanul föllépő tüdőlob és tüdőszélhűdés augusztus 3-án, pénteken éjjel 11 órakor végzett vele. A holttestét szállító szekér vasárnap este hat órakor érkezett Szegedre. Zúgott-búgott az összes harang, ez volt a Város gyászának az első megnyilvánulása. A nagy hazafit a Rozália kápolnába vitték, földi maradványait érckoporsóba helyezték. A Szegedi Híradó munkatársa szerint 20-25 ezren vettek részt a hétfői temetésen. A Belvárosi halottaskertben levő sírjára a Hiador néven író Jámbor Pál (1821-1897) versét vésték: Hazádé volt eszed, szíved, Ékes szód, ostorod. Szegényebb vagy dúsabb-e ma. Övé dicső porodi Dúsabb lőn ő, én azt hiszem. És a népé a hit: Szegedhez nem szól senki úgy, Mint szólnak hamvaid. Jegyezzük ide, hogy ebben a sírban nyugszik Klauzál elsö felesége, az 1848. január 24-én, 43 évesen elhunyt Prezetska Mária, itt pihen Klauzál apósa, az 1814. március 21-én, 59 éves korában meghalt Prezetska Vencel gyógyszerész, és itt tért meg közanyánk ölébe 1826-ban az 58 éves Prezetskáné Hils Borbála is. A régi Szeged két kézzel nyújtotta a tisztelet jeleit fogadott fiának. A Széchenyi tér házakkal leválasztott, újonnan kialakult része Klauzál nevét kapta (1874), halála 40 éves évfordulójára (1906) mellszobrot állítottak neki a Közművelődési palota oldalában. A fiatal Juhász Gyula augusztus 29-én ezt írta ifj. Vastag György alkotásáról: „Az arc jól ellesett típusa a negyvenes évek magyar államférfiának, ez az ideálisan szép magyar arc a körszakállal Mert nem könnyű dolog ám egy kis büszttel nagy embert jellemezni." 1907-ben emléktáblát helyeztek a Len-gyel-palota Kelemen utcai oldalára, jelölve, hogy az egykor itt állott Prezetska-házban lakott a nagy férfiú. 1922 őszén az állami főgimnázium tűzte a homlokára Klauzál dicső nevét, és viselte is 28 éven át. Ma sem tudni, hogy mi rosszat tett haló porában a nemzet kiválósága, de egyszer csak lenyilazott Pestről a választ nem váró, türelmetlen szó, és 1950 szeptemberétől Radnóti nevét kapta a gimnázium. Csak öt kis évet kellett volna várni, akkor a Boldogasszony sugárút elején nyíló, új középiskola viselhette volna költőnk fénylő nevét! 1932-ben Móra azt írta, hogy Klauzál hozzátartozik a kultúrpalotához, két példányban is, ezért találkozik vele minden nap. „Vastagh György finom és kecses műve a palota végén méláz a világba a fenyvek alól, a fiatal Klauzál ez, inkább lírikus, mint államférfi. A másik bent a lépcsőházban, szemben a kapuval, Barabás festménye, szomorú, fáradt öregember, »minden mindegy itt« szemekkel - az már a Kossuth minisztere." Az 1990-es években a Radnóti Gimnázium is fejet hajtott Klauzál megbántott árnya előtti emléktáblát helyeztek el (1993),majd arcmását avatták föl (1998), Lapis András ihletett domborművét APRÓ FERENC