Szegedi szépírás 2006. január-december [antikvár]

Jjr.r-'/// yMŰVÉSZETI HAVI LAP2006. JANUÁR 1.VI. ÉVFOLYAM T. SZ.A karácsonyfa alá vagy melléKÉRDÉSEK ADVENT IDEJÉNBeindult a nagy támadás. A vásárlók nagy évadja és a nagy átverés show, A karácsony immáron társadalmi népünnepély, nagy kereskedelmi kaland, városi heppening. Mindez, amiből született, megkopott. Hirelték a médiumok, hogy advent elsö vasárnapján a nagy multikban a plazmatévék és a házimozik voltak a slágerek. A tévés hirdetések autócsodákat kínálnak 100 ezer forintos megtakarítással (hogy mennyibe kerül a járgány, azt természetesen nem közölték), bőrgarnitúrákat reklámoznak, ausztráliai karácsonyt és szilvesztert hirdetnek. A hétköznapi magyar ember pedig zarándokkal a reklámújságoktól (félre)vezetve multitól multikig, Cserepes sortól alkalmi butikokig. Az eladók abban reménykednek, a romlott húsból, a fillérekért beszerzett csempészárukból, a bóvlikból kibírják egy fél esztendeig. Mert nálunk (is) egyre fontosabb, mi van a fa alatt, s kevésbé lényeges, mi történik a fa mellett. Az ajándékozás kivagyisága előbbrevaló a bensőséges családi együttlétnél, a bejelentett kívánságlista teljesítése fontosabb a meglepetés varázsánál, a szervezés és birtoklás vágya legyőzi a belső gazdagodás igényét.Ugyanakkor hatalmas médiaattak buzdít bennünket! adakozzunk, gyüjtsünk szegényeknek, elesetteknek, károsultaknak, perifériára szorultaknak. S nemes gesztussal odadobjuk kihízott kabátunkat, a leértékelésen vásárolt öt kiló lisztet és a majdnem lejárt szavatosságú konzerveket. S megnyugtatjuk lelkiismeretünket - a gyereknek ott lesz a fa alatt az új videó és a százezres márkás sportcipő. Minden rendben - így működik a világ.De valóban így! Tényleg az a fontos, ami a karácsonyfa alá kerül, s elveszítjük azt, amit a fa mellé kellene varázsolnunk! Talán erre is gondolhatunk még a szenteste előtti napokban.T.L.Tartsuk együttiMármint mindazt, amit közösen értünk el. Eredményeinket ne áldozzuk fdl, a napi aktuálpoii^ inogó oltárán. Tartsuk együtt és egyben mindazt, ami a mi munkánk nyo" mán született, s gyermekeink gazdagabb, tartalmasabb és kényelmesebb életét ígéri. Sokat : dolgoztunk ebben az évben is, ki'ki a maga helyén, ki-ki a maga tehetségével, erejével, szorgaLmával, hitével S ez nem kevés. Gyarapodott a város, a mi vényünk utakkal, terekkel, új és felújított házakkal, játszóterekkel, megszépült iskolákkal, és gazdagodott sajátos szellemi értékekkel - kiállításokkal, zenei ősbemutatókkal, kézbe simuló könyvekkel, tudományos eredményekkel, civil kurázsit 'erősítő programokkal. Ha leltárt készítünk, -természeten a másik se^nyő sém marad : üres. Akad, aki a csatomázás miatt nem tudja megközelíteni házát, akinek messzebbre kell utaztatni gyermekét, akit az autópálya építés intenzitása nem hat meg, s akit nem érint meg Chagall, Joó Ete új zenemöve, a Kortáre Balett Kékszakállúja, a T^pai Antalról készült új monográfia és sorolhatnám Van a Tisza Lajos körúton egy ép épület, a négyembörös ház". Tervezője akaratából négy markáns férfi félakt tarja a kapuzat fölötti konzolokat. Ma a Konzervatórium hallgatói készülnek a klak mögött művészeti sikerekre - Szeged nevének öregbítésére. Jelképesek számomra ezek a szegedi Atlaszok. Mert nem a glóbuszt tarják, nem a földkerekség számúnkra a kihívás, lianem az itteni, a szegedi feladat. Mindazt, amit ^;yütt kell tartanunk - nekünk, városlakóknak, politikai, vallási, nemzetis^, generációs hovatartozáson fölülemelkedvé. Büszke polgárként Senki mással össze nem téveszthetően - szegediként!Teher alatt nő a pálma!