Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar 1966-1971 [antikvár]

ELŐSZÓAz 1960-as évek második felében a szegedi bölcsészeket egyszerre jellemezte a hagyományok megőrzése és folytatása, valamint az új törekvések felkarolása, természetesen a kor körülményeinek és lehetőségeinek függvényében. Tanulmányaink során találkozhattunk még az előző korszak több neves professzorával, s egyúttal szemtanúi lehettünk az új oktatói kar formálódásának is. A szigorúan és sokszor merev egyoldalúsággal szabályozott korabeli egyetemi felvételi rendszer alapján évente mintegy száz bölcsészhallgató kezdhette meg tanulmányait Szegeden.Az egyetemi élet karunkon akkor is igen összetett és meglehetősen bonyolult viszonyrendszert eredményezett a mindennapok átláthatatlan tengerében. Mindezt természetesen másképpen látta és élte át egy idősebb vagy éppen fiatalabb oktató, és leginkább az évről évre változó összetételű és eltérő jellegű hallgatóság mutatta meg sokszínű arculatát.A dékáni tisztet 1965 és 1971 között három professzor - Szauder József, Halász Előd és Kalocsai Dezső - töltötte be. Ez idő alatt több új tanszék alakult, főként a korábbi nagyobb intézeti egységek szétválásával (neveléstudomány, pszichológia, német, angol, alkalmazott nyelvészet). Az évfolyamunkon mindössze hat szakon (magyar, történelem, orosz, német, angol és francia) lehetett tanulni, amely az 1968-ban indult nappali tagozatos pedagógia szakkal egészült ki.A kar fő feladatát akkor a tanárképzés jelentette, amelyet igen körültekintően és színvonalasan teljesített a gyakorló iskolák jól felkészült és elkötelezett szakvezetőinek közreműködésével. A tudományos munkára való felkészítés eredményességét leginkább az bizonyítja, hogy a végzettek nagy hányada hamarosan bölcsészdoktori címet is szerzett (e téren évfolyamunk igazán szép eredményekkel büszkélkedhet).Valamennyien szívesen emlékezünk vissza az ifjúkorunkban egyetemen átélt színes és tartalmas kulturális élményekre, a különböző sportsikerekre, s ezen belül is leginkább a fiatal éveink bulikkal tűzdelt" szabadidős egyéni történeteire. A többség szinte folyamatosan élt a hazai, valamint a ritkábban adódó és korlátozott (főként NDK-beli) külföldi, főként nyári munkavállalási és táborozási lehetőségekkel, amelyek segítettek szűkös anyagi lehetőségeink enyhítésében, s jelentősen hozzájárultak az akkor még meglehetősen szerény (sokszor a szakoktól független) idegen nyelvismeretünk anyanyelvi környezetben való fejlesztéséhez és gyakorlásához. Egyébként a hallgatóság köznapi életét és tevékenységét nagyrészt a politikai ifjúsági szervezet (KISZ) irányította, amely szinte minden területre kiterjedt.Kötetünk áttekintést ad egyetemi időszakunk egészéről, így az akkori tanszékekről és szakokról (oktatókról, nevelőkről és szakvezetőkről), a végzettekről (bölcsészdoktori címet és diplomát szerzettekről), továbbá az egyetemi élet egyéb eseményeiről (kollégiumok, kiemelt ösztöndíjasok stb.).