Székelyföld 2005. szeptember [antikvár]

Bogdán László A NYOLCVANNYOLCAS NYÁRAnnak a szomorú esztendőnek a hosszú, forró nyarán bizonytalanodtam el először komolyabban" lehetőségeimet illetően, amikor az emberarcú buldózerek megindultak a védtelen falvak felé, és áradt, egyre áradt, szájperemig ért a hazugság. Megint - ki tudja hányadszor? -elutasították útlevélkérelmemet, ültem egy udvaron, felfújható gumikádban, lehunytam a szemem, és máris Buenos Aires szellős főterén álltam. Valaholkell lennie egy Czetz szobornak is, talán a katonai akadémia előtt.Merre lehet? A szökőkutakban valcerozott a víz, és egy fehér botkopogott a kövezeten. Nem fogta kéz. Megdermedtem.Ez nem lehet. A város írója, a vak argentin látnókmár halott volt. Ki játszik kivel? Jó széllel vitorláztam tovább afrancia partra. Borgest hiába kerestem volna.0 már elérkezhetett az elágazó ösvények kertjébe, aholSpinozával társalog a véletlenről, vagy Danteélménybeszámolóit hallgatja a pokolról, hogy végremegkérdezhesse: megette-e Ugolino végül is fiait, unokáita toronyban. Mit is jelent, hogy többre ment az éhség, mint a bánat?"Normandiában félrehajtott fejjel hosszan elnézegettema tenger bibliai szörnyeket formázó hullámait.Távolabb egy lány énekelt a maga körül mindent fölperzselőszerelemről, hosszú fekete haját lebegtette a szél.Eltakart mindent. Tovább! Tovább! Velencében sokáig bámultamaz oroszlánokat. Mélabú áradt tekintetükből. Szédültem.Lehunyt szemem mögött hosszú sorokban vonultaka város gyönyörű kurtizánjai, és a kikötőből kifutottak a hajók.Hová készül az ármáda? Japán turisták lökdöstek,blende-pillantásokba szerettek volna sűríteni mindent.Ereztem a csatornák émelyítő bűzét, összerándult az arcom.1 Dante Alighieri: Isteni színjáték. Babits Mihály fordítása