Székelyföld 2008. július [antikvár]

Részlet:"Gáli Attila MESSZE A GYEREK S AZ ASSZONY IS VELE a konyha gázrózsával ámít, felteszem, ma ihatok bármit, ha messze a gyerek s az asszony is vele. végtelen matatás, eleje s vége sincs a napnak, tegnap óta hallom, ahogy laknak alattam, s kisuhan a lelkem, csak egy percre, csak egy ártalmatlan szóra, végképp nem tudom, harcra, porozóraindul, vagy egyszerűen itt hagy, magamnak, egy percre. laknak alattam, feljönnének szerre, de szóval tartja őket szomszédoló lelkem, hallom, pofázik, panaszokkal telten, hogy százfelé szakadna a világba széjjel, hogy túlórázna egy másik nőszeméllyel, hogy szolga csak, nem hagyja a gazda, most is ott ül, sárga vérnarancsba, s visszaránt, ha rajtakap, beszélek. én vágyaim vagyok, belőlük élek, bölcsködi lelkem, s felfúvódik, vörös is nagyon, még szétpukkan, ha sokáig hagyom. húzom pórázát, gyere haza, gyere, messze a gyerek s az asszony is vele."