Székelyföld 2011. február [antikvár]

Czegő Zoltán KATONABOGÁR*I.A serdülőktől a banyákig s a szuvas vénségekig mindenki tudta, hogy semmiféle hír nem érkezik a vidékre valami jelzés nélkül. Csakhogy a jelzéseket valakinek hírül kellett venni. Már olyan is történt Szenes ezer esztendős múltjában, hogy a bölcsőben a csecsemő megszólalt, vizet kért, ijedtében még fel sem mérte az anyja, apja, hogy te jóságos ég, hathónapos gyermek nem szólal meg, csak ha valami üzenet van a bölcsőben, az anyja sirült egyet, megitatta pohárkából, a gyermek megköszönte, befelé fordult s aludt tovább. Csak akkor eszmélt az asszony, hogy nem Istentől való dolog lehet ez, futott a paphoz, a plébános azt mondta, kuruzslással Isten szolgája nem foglalkozik.Egy hét sem telt belé, akkora sáskajárás szakadt a vidékre, hogy a fél falu koldussá leve.A baj nem jár egyedül. Abból a gyermekből se lett próféta, tisztességes gazdaember vált belőle, ahogy felnőtt, de haláláig rajta maradt, hogy Táltos Kis Dénes. Mert hogy ő jelezte a vészt.Az is igaz, hogy a vidéket s az embereket annyi nagy öröm nem érte, hogy följegyeztek volna olyan esetet a Biblia hátsó lapjaira, hogy mondjuk, abban a bizonyos, valamelyik évben kétszer arattak volna a Berekben.A fiatalabbja még kijárt gombászni, málnászni a Küsbükkbe meg a Ciheresbe, ott érhette őket olyan öröm, amit egymásnak szereztek egy-egy bokor alatt sebtiben, de abból égi ítélet meg feljegyzésre méltó áldás nem lett, legfennebb egy kisgyermek.A Szoros utcába viszont benézett a jelenés. Rebi néni csepp háza zsebkendőnyi udvarán tett-vett, amikor megkapta az üzenetet. Osz volt, se nem melegebb, se nem hidegebb, mint máskor, Szent Márton napja közelgett, a házat kitakarította, udvarát megseperte. A ház tán egyidős volt magával Szenessel, mert senki nem emlékezett arra, mikor ki építette, valamint arra se senki, hogy volt-e leánykora Rebi néninek,Részlet egy készülő regényből.