Székelyföld 2014. február [antikvár]

Sigmond István XX-XXI. SZÁZADI ABERRÁCIÓK-És hogy tetszik lenni? Vagy ezt kérdeztem már? Mert csak kint süt a nap, odabent félhomály van, egyébként ezt az öngyilkos genny-maradékot én találtam meg, arccal előre feküdt a mocsokban.Biztosan tetszik a papunknak, mert éppen a halottat mutogatja a látogatóknak, közben szövegel az istentelenekről, akik nem várják meg az Atya határozatát, hiszen egyedül 0 jogos eldönteni a halál időpontját, ez ellen nincs apelláta, a szív felmondja a szolgálatot, az agy csak később követi, ha már nincs dolgod a földön, mehetsz, de ezt a Fennvaló dönti el, mármint elhalálozásod időpontját, neked ehhez annyi közöd sincs, mint annak az áriának, amit egy agyonvert patkány ad elő a nemlétező arkangyaloknak. De nekem írnom kell tovább, azt mondta a papunk, ha megállok az írással, kiátkoz az egyház, a disznók lelke csordába verődve lebben el minden éjszaka a felhők alatt, s ezek úgy visítanak, mintha nap mint nap kiherélnék őket az atya, fiú és szentlélek nevében, na, persze, ezeket nagybetűvel kellett volna írnom, a papunk nagybetűkkel mondja, ebben egészen biztos vagyok, jaj, mi lesz velem?, azzal fenyegetnek, ha nem írom meg részletesen az írnivalót, engem is besorolnak a disznók lelke közé, s talán ki is herélnek a mocskok, hogy nyivákolásom élethű legyen.Hát jó, akkor leírom, leírom, mert félek a fenyegetésektől, félek mindentől és mindenkitől, azt hiszem, hogy már önmagamtól is félek.Engem Ivánnak hívnak. Hogy miért hívnak Ivánnak, ezt születésem után 15 évvel tudtam meg, idősebb barátom úgy határozott, hogy nekem tudnom kell az igazságot, ő ugyanis a temető melletti egyik ház padlásáról mindent látott.Az én apám a fronton volt akkoriban. Most már anyámmal megyek a temetőbe, hogy virágot vigyünk és megöntözzük az oroszok sírját, mert közöttük ott kell lennie az én apám földi maradványainak is.-Hogy nézett ki? - kérdeztem sokszor anyámtól.-Nem tudom - mondta anyám -, egyiküket sem láttam.A barátom mesélte, hogy hasra fektették, és sorban elernyedtek benne, tízen, húszan, harmincan is talán. Közben anyám mit tehetett