Székelyföld 2014. július [antikvár]

Marko Béla JÉGREVÜ Néhány napig nem voltunk itthon, s amikor hétvégére hazakerültünk, Anna apró fekete virágmagvakat fedezett fel a párnán, gyanakodva körbejárta az egész házat, mintha ki tudja kinek a sűrű hajából hulltak volna ki ezek a magocskák, talán egy jácint vagy egy nárcisz aludt az ágyunkban, míg végre én is megnéztem figyelmesebben, szóval, ez egérszar, mondtam megkönnyebbülten, mintha az egyik rejtélyt megoldva nem találttik volna szembe magunkat a másik rejtéllyel, de tulajdonképpen így van ez mindennel, az élet, ez a hatalmas kirakós játék azért megoldhatatlan, mert ami éppen odatalál az üres helyre, azt mindig elveszed valahonnan, és most már ketten forgattunk fel mindent, ám nyomát sem leltük a tetteseknek, fáradtan kicseréltük a virágmagos, vagyis egérszaros ágyneműt, és éjszaka arra riadtunk, hogy szólongat Balázs, mert motoz valami az ócska játékokkal teli kartondobozban, sebtében nadrágot, szvettert vettem a pizsamára, cipőt is húztam, és az egész csődtömeget kivittem a ház elé a fűre, kiborítottam, zseblámpával megvizsgáltam, még a játékautók kabinjába is benéztem, persze nem találtam semmit, Anna és Balázs tisztes távolságról figyeltek, aztán meglehetősen zaklatottan lefeküdtünk, és másnap tanácsot kértem a kollégáimtól.