Székelyföld 2014. március [antikvár]

Vaszilij Bogdanov A FARKAS UTCAI TEMPLOM - Egy hosszú utazás vége - Arkagyij Volkonszkijnak A Farkas utcai templomban, akár Szászkézden, boldog voltam. A malom zaját is elnyomta, áhítattal hallom - azóta sem halványul el, nem vesz el, kábít, megnsrugtat, ingerel -a gyülekezet énekét, ott morajlik benne az ég. Mert meg lehet törni egy népet, de tetszhalálából feléled, akár Lázár látomásából, visszatér, énekével vádol. S a Szenczi Molnár-zsoltárokban egy nép egész élete lobban, mint szarvas, szép híves patakra, kívánkoznak mindig a jobbra. Ne vitassuk, ok nélkül, okkal perelnek örök balsorsukkal, és zsoltáraikban az árnyak szemük lesütve visszajárnak. S bujdokolván történelmükben, elhüietik, hogy egy az Isten. Fohászkodva és káromkodva, mintha tényleg az övék volna, idézi az Urat a zsoltár, ahogy álmodta Szenczi Molnár. Örökösen száműzetésben sem maradhatott soha tétlen.