Székelyföld 2016. október [antikvár]

Részlet:Oravecz Imre ÓKONTRI19.Steve szorgalmasan látogatta a földjeit. Ha nem is mindennap, de hetente kétszer felkapott a Csillagra - Lepkét Georgie lovagolta és kiruccant a határba megnézni, hogyan fejlődnek a növényei. Kedvezett az idő, se sok, se kevés eső nem esett, csak annyi, amennyi kellett. A kukorica lehetett volna szebb is, de a kalászosok elégedettséggel töltötték el, az anyaszárak két-három szállal bokrosodtak, és fű se nagyon volt köztük. A színük is egészségre vallott. Bogárzöld volt, ahogy Szajlán mondták a sötétzöldet. Ezt a bogárzöldet furcsállta, mert neki a bogár fekete volt, vagy barna, de elfogadta, hogy itt az a legnagyobb dicséret növényre, és maga is felvette a szókészletébe. Sehol nem ment rá a vetésre, kímélte, bár még bízvást felállt volna, ha letiporja a lábával. Csak az útról vagy a mesgyéről szemlélte, állva vagy guggolva, és elképzelte, hogy nemsokára jóval nagyobb lesz, fél lábszárig ér, és kecsesen hajlong majd, hullámzik, ha fúj a szél.Azonban hamarosan kellemetlen meglepetés érte. Még abban a hónapban, még Búzaszentelő előtt aszat jelent meg a búzájában, árpájában. Nem elszórtan, ittrott, hanem tömegben, kolóniákban és helyenként olyan sűrűn, hogy szinte elfedte a vetést. Ismerte ezt a gyomot, a Wheelerben is tenyészett, de nem így, nem ilyen nagy mennyiségben. Csak ritkán és csak kevés ütötte fel a fejét, úgyhogy nem bánták, nem törődtek vele. Felsarjadzott, elvirágzott, és aratáskor ugyanúgy levágta az aratógép, és belekötötte a kévébe. A cséplő dobja meg szétverte, és a szalmában már csak a marha nyelve észlelte, vagy az sem, mert ritkán szorultak meg annyira, hogy szalmával kelljen takarmányozniuk.-Mit csináljunk, Mihály? Kiöli a vetést.-Nem a - felelte az öreg. - Van annak orvossága.-Mi?-Hát, a szurkáló.