Székelyföld 2017. július [antikvár]

Király Kinga Júlia A VÖLGY „ Valami kis fényt a vízivirág átereszt. Levélhangjában sem,mi sürgetés: lapos, kerek, mint minden sötét tanács." (Sylvia Plath: A vízen át) Pirkadt már, amikor elindultam a Markaié piacra, az éjszakát egy parkban töltöttem repdeső denevérek között. Eddig egyetlenegyszer éjszakáztam a szabadban, egy teherpályaudvaron, amikor dosztig lettem a Szent Anna-tói kavarodással - tizenhét évesen. Anyám csak hosszas mérlegelés után engedett el, és indulás előtt vizslató szemekkel nézte, amint rendre becsomagolom a meleg pulcsit, gyapjú zoknit, a kanadai favágó bakancsot, s mielőtt behúztam volna a hátizsákom száját, még egyszer kiborította a téli bőröndöt, majd egy sapkát is a kezembe nyomott. Július volt, közvetlenül Anna nap előtt. Nagyanyám, aki már velünk lakott, a tonett székében hintázva szemlélte a készülődést és a lengés ritmusára ingatta a fejét. Beszélni ritkán beszélt már, krákogni viszont annál gyakrabban - ha tetszett neki valami, ha nem. Mikor anyám kiment a szobából, odaintett magához, és a kezembe nyomott ötven márkát. KeUetleniü vettem el, mert hát mire költhettem volna. A hűtő alsó polcán ott áUt egy fél tábla szalonna, burduf-túró, vineté - majonéz nélkül, hogy tovább bírja -, meg egy kiló kápia. Ne osztogasd szét, mert senki nem fog adni, ha éhen maradsz, mondta anyám. Jó, nem fogom. Nézz a szemembe, és úgy mondd. A szemébe néztem, elismételtem. Nagyanyám krákogott egyet, de nem rosszallólag. A bonanza irányába bökött, ahol az anyósnyelvek tövében ott állt a pohár a protézisével. Odavittem neki, a szájába rakta, és ettől egy csapásra megjött a hangja, visszatért belé az erő. Jázmin fiam, ott fenn a hegyen sok minden megtörténhet. Ne váltsd be, tedd a bugyidba, csak akkor vedd elő, ha mész a pottyantóra, vagy valami nagy baj ér. Mire anyám visszajött, az ötven márka már ott volt a bugyimban, s a protézises pohár a helyén. Kinyitottam az erkélyajtót, hogy halljam, ha a szomszédlány, aki egy évvel fölöttem járt és