Székelyföld 2017. március [antikvár]

Papp Attila Zsolt ARANY JÁNOS HANGJA A RÁDIÓBAN A Független Nyugalomról elnevezett villa udvarán, leghátul van egy tó és egy pad annak a partján, ahol megpihenek néha, mikor megérkezem egy másik villából, amelyet Diodatiról neveztek el, és amely távol, nagyon távol innen, nem csoda, hogy megfárad az utazó. A Villa Diodati is egy tó partján fekszik, és ott született a romantika, majd megölték, aztán feltámadt újra győzedelmesen. A Független Nyugalomba mindig egyedül érkezem, ide nem követnek vámpírok és egyéb emberszabású kreatúrák, azok inkább egy tenger felé menetelnek, hogy kollektív, rituális öngyilkosságot kövessenek el benne, amíg én ezen a padon nézem a rezzenéstelen fűszálakat, nem kérdezve, miért nő, hogyha leszárad, mert nem nö, tehát le sem szárad, csak egyszerűen létezik, felesleges tehát minden esti, reggeli és délutáni kérdés. És nem tudhatom, csak sejtem, hogy eközben valahol kitör egy vulkán, és emberek tömegei menekülnek a forró láva elől, míg Pompejig el nem érnek, vagy egy pilóta több ezer méter magasan hátradől a székben, szemére húzza a sapkáját, és jóízűen álmodik halott szerelméről, akivel tengerpart bús fövenyén, n \. i"