Székelyföld 2017. szeptember [antikvár]

Gergely Ágnes CSONKA SZIMFÓNIA A kert kellene még, a régi kert, mit a folyóágy rég magába nyelt, azóta nincs meg, és nincs második, kutyánk a kertkapuban álmodik, lesi a holdat, az ég holdtalan, fenn, fenn az égitestek csontja van, éjjel a csontok földre hullanak, virágzik minden, nagy bíborkalap borul a fűre, fákra, a világ most tudja meg, milyen gubó a mák, s milyen lenne, ha mérget rejtene a napraforgó szelíd jeUeme, de jön a reggel, kihajnalodik, jöjj, kedvesem, aludjunk hajnalig, aludjunk, míg a rózsafák alatt kert, kutya, mák a holddal elszalad, s mire a nap a kéklő égre ront, nem marad csak a méreg és a csont. A 80-AS ÉVEK Mondja a verset Vér Amália, minden sort mennydörögve szétsuhint. Ezerötszáz a bruttó gázsija, az írónőé háromszáz forint. 2017. június 4.