Székelyföld 2018. január-december [antikvár]

Vaszilij Bogdanov A KOPÁR FENNSÍK Késő őszre beköltöztem a városba a kerti házból, Rüke verseit fordítottam, egjrre kevesebb meggyőződéssel, képességeimbe vetett hitem kezdett elillanni, feltámadtak a mindig esedékes kételyek, csak a leadási határidő közeledett, egyre vészesebben. Dylan Thomas és Auden verseit olvasgattam, néhány verset le is fordítottam, könnyebben, mint Rilkét, ^ ez legalábbis gyanús volt. Szorgalmasan ^ szedtem a gyógyszereket, és álmodtam is, i de nem Akakij, a gonosz pók tűnt fel 1 visszatérő álmaimban, nem njoighatatlan áldozatom fenyegetett azzal, hogy hirtelen megjelenik és i megmagyarázhatatlanul, félelmetesen hatalmasra nőve az életemre tör Nem is Andrejről, szüléimről, nem a titokzatos, , vörös ruhás lánjrról álmodtam, ó, nem! Sem Oszip, sem Zoscsenko, sem Marina, sem Borisz nem tűnt fel álmaimban, Jurijról, Annáról, Bulgakovról sem álmodtam. ' Nem, nem a barátaim kísértettek, nem, és Lénáról sem álmodtam, Tányáról ' és az ismeretlen Tatjánáról sem, sem a régi lakásokról, helyszínekről. Normandiáról, Szibériáról, Dalmáciáról, Párizsról, Londonról, Velencéről, Génuáról, \ Moszkváról, Bukarestről, Kolozsvárról, Kijevről, sem Hisztriáról, a Fekete-tenger-parti romvárosról, sem Ovidiusról, a száműzött költőről, aki balcsülagzata fakó fényénél lesi a gályát, J a felmentő ítéletet várva. 1 Nem! Álmaimban a Bajkál-tó sem tűnt fel, az Adria sem, Szépirodalom a Balti-tenger sem, a Ladoga sem, ahol Zoscsenkóval annyit és annyiszor Nem! Egy kopár, kietlen fennsíkon bolyongtam, és nem tudtam, hogy ama fennsík hol van? A táj leginkább egy holdbéli tájra, vagy egy marsbéli tájra emlékeztetett. Globális kopárság, lecsupaszítottság. A semmi körülöttem kerengő árnyai. Láthatatlanul ólálkodó kísértetek. Lehetséges, hogy az Aelita is hatott rám, Alekszej Tolsztoj fantasztikus regénye, amelyről a doktornő is beszélt, csak bennem a Garin mérnök hiperboloidja címen élt, nyüván összekevertem az író két elmeszüleményét, még megjelenése után olvashattam, és gratulálhattam is a megalkuvó grófnak, bizonyos szempontból jobb, mint a túlméretezett Golgota, nem is beszélve a monumentális Péter-regényéről, noha túlméretezett regényének legalább vannak sugárzó, feledhetetlen részletei A pókbolyok még nem tűntek fel, nem, de valami fenyegetés vibrált a levegőben. Sűrűsödött a veszélyérzet, vitte fölfelé az adrenalin-szintet, már repülni tudtam volna a türelmetlenségtől, a tehetetlenségtől, de csak mentem, jobbra, balra tekintgetve, némán, át a kopár fennsíkon, a kihalt pusztán. Csikorogtak hatalmas ördögszekerek, foszlott katángkórók, őszülő bogáncsok zörögtek, de kecskét, szamarat nem láttam sehol. Bizonyos szempontból a dobrudzsai tájra is emlékeztetett a vidék fullasztó sivársága, de itt nem volt romváros.