Székelyföld 2018. március [antikvár]

Villányi László MARADÉK ÉLETÜNK Örömöd nélkül nincsen örömöm, hiába mondod: öreg vagy, én látom a lányt, csodálom fájó csípődet, újra meg újra megszeretlek, ha rám nevetsz, hat évtized ráncai kezeden, de ősz tarkómat simogatja, nap mint nap hosszan nézhetem szép arcodat, akárha száz idő óta, suhanok melletted biciklimmel, merülünk együtt a folyóba, előtűnik a sziget, ahol együtt éljük le maradék életünket, ahonnan útra kelünk, miért is véltük volna úgy, hogy már elgondolhatatlan a kert, ahol otthon vagyunk, ülünk a fűz alatt, fénybetűk érkeznek a levelek résein, szavakká imbolyognak, olvashatjuk a teljességet.