Székelyföld 2019. január [antikvár]

Márcutiu-Rácz Dóra EGY ROSSZHÍRŰ PARK UTCÁIN egyszer úgy szeretnék végigmenni egy rosszliírű park utcáin, iiogy nem gondolok a legrosszabbra, és arra sem, mit gondoljak alíkor helyette. ne keressek fényfoltokat a betonon, se biztonsági őröket, térfigyelő kamerákat vagy olyan férfiakat, akiket a sötétben is könnyű meglátni, és akik nővel vagy kutyával sétálnak. ne magamtól várjak magyarázatokat rosszul feltett kérdésekre, és ne azért igyak vizet, hogy utána jól artikuláltan tudjak kiabálni, ha keU. azért szorongassam a lakáskulcsomat, mert már majdnem otthon vagyok, nem azért, mert hegyes a vége és ezt olvastam egyszer egy cikkben az erőszakról. ne töröljem le a rúzsom, ha nem kell, azért járjak futócipőben, mert kényelmes és ne az legyen a legerősebb önvédelmi fegj^erem, hogy épp megjött, és így senki sem akarna. egyszer úgy szeretnék hazaérni, hogy közben azért hívjam fel anyámat telefonon, mert valóban hiányzott a hangja - nem azért, mert szégyellem bevallani magunknak, hogy még mindig félek a sötétben.