Székelyföld 2019. március [antikvár]

Villányi László ÉLETEDEN TÚLRA Időnként nem árt figyelmeztetni: évtizedről évtizedre ajándékok sokaságával halmozta el a Jóisten. Egy másik szigeten láttam a templom egerét. Most itt motoszkál padlásunkon. Följegyzi a hiányt: prágai bangita, sárgavesszős som, szárnyas kecskerágó, magas csukóka, kínai boróka, tatár lonc, turkesztáni szil, madárbirs, mahónia. November másodikán álmomban kórtermeken át kanyarog a vonat, súlyos szatjrrokkal érkeznek szüleim; segítek cipekedni. Nődögél a tavasszal ültetett diófacsemete. Mire dús lombot növeszt, életeden túlra njnilik árnyéka. GÖDRÖT ÁSOK Mint a fecskék, majd kiülünk mi is, felkészülünk a leghosszabb útra? Bizony vannak ehhez hasonló öreges gondolataid; pedig milyen jó helyen időznek azok a fecskék. Előrelátónak ismerik, valójában csak irtózik a káosztól; a közeledő vihar hírére összegyűjti a magnólia lehullott leveleit, nehogy a majdani tavacska gödrébe sodorja őket a szél.