Székelyföld 2019. október [antikvár]

Oravecz Imre FELJEGYZÉSEK NAPLEMENTE KÖZBEN (Az archiválás káros voltáról) Felhívott L barátom, hogy régi újságkivágásokat szanálva pár, rólam szóló kritikára akadt, és kérdezte, hogy kellenek-e, gyűjtöm-e az ilyesmit az utódok számára. Nemmel feleltem. Kezdetben eltettem ezt-azt, de már évtizedek óta nem élek e szokással, amelynek általában íróanyák és írófeleségek hódolnak. Lehet, hogy unokámnak, dédunokámnak hízelegne, ha látná, hogy nagyapa nem csak írt, de írtak is róla, ám jobban szeretném, ha azt olvasnák, amit én írtam. Van azonban egy önzőbb szempontom is. Az öregekre jellemzően mindig keresek valamit, és a dobozokból, irattartókból így is elég régiség kerül elő, ami a múlt idővel szembesít. A bírálatokkal csak növelném a számukat, és tudom, hogy akár dicsérőek, akár ledorongolóak, azok is depresszióba ejtenének. (Halogatás) A 2412-es út mentén, a Dona-völgyben egy helyen a meredek oldal tetején oszlopszerű szirtek njnílnak fel a fák közt. Évek óta tervezem, hogy Egerbe menet, vagy onnan jövet, megállítom a kocsit, felkapaszkodom, és megnézem őket közelről, de képtelen vagyok sort keríteni rá. Vagy sietek, vagy kedvezőtlen az idő. Mennyi mindennel voltam már így, és késtem le róla, mert megszűnt közben, vagy egyszer csak nem érdekelt többé. (Toledo) F. D., aki olvasótalálkozókat szervezett nekem Kaliforniában, e-maüben, amelyhez szkennelt bizonyítékot is csatolt, tájékoztat, hogy az ohiói városban járván az egykori magyar templom születési anyakönyvében megtalálta a Kaliforniai fürj főhősének. Árvái Jánosnak a nevét. A vezetéknév stimmel, de a többiben téved. Regénybeli alakom keresztneve István, és Magyarországon született. Válaszomban kijavítom. Mindamellett engedek a csábításnak, és magamban eljátszom a gondolattal: lehet, hogy ami ott történik a regényben, tőlem függetlenül és bizonyos eltérésekkel egy Jánossal a valóságban is megesett.