Székelyföld 2022. január [antikvár]

Darvasi Lászó TIBI BÁCSI JÓ KEZEKBE KERÜL - halhatatlanok - Gál édesanyja 1914 tavaszán halt meg, könnyű, orvosságkeserű sóhajjal távozott az élők fölbolydult, pisztolyokat és késeket tisztogató sokaságából, a bérházba szalajtott orvosdoktor szerint annyit se szenvedett, mint a párnaciha, amikor kifújja a nyitott ablakon a huzat. Talán szerencséje is volt. Nyüván rettenetesen fölidegesítette volna a háború. Nem szerette a hasztalan csetepatékat, a felesleges beszédet, a korán elhunyt férjét, a fiát, csak Tibi bácsit szerette. Hogy miért, rejtély maradt. Mire Gál Pestre ért, az anyja, aki hajnalban lett rosszul, már nem élt. Az utca tele volt óriási, gúnyos pocsolyákkal, nem kerülgette őket. A háziúr megrendülve fogadta, óvatosan a könyöke alá nyúlt, jaj, fiam. Bocsánat, tanár úr. De Gál látott egy kis megkönnyebbülést a gyász komorsága mögött, és ezen nem nagyon csodálkozott. Délután megjött a halottas kocsi. Egy hét szabadságot vett ki, egyedül téblábolt a poros lakásban, ahol fölcseperedett, beszélni és járni tanult, ahol először írt verset, és amit néhány éve elhagyott, és ami egyszerre olyan idegenné vált, mintha minden tárgy, a legapróbb dolog is az ellenségévé vált volna. Tudom, de nem ismerős. Láttam már, használtam is, fogtam, érintettem, simogattam, de elszáUt belőlem az érzelem. Hol a múltam? Nem érdekes. Megkereste az anyja félig-meddig titkolt gyűjteményét, likőröket, keserű szeszeket, talált egy üveg rumot is. Aztán két nap alatt elintézte a temetés hivatali ügyeit, a háziurat értesítette a bérleti jog mihamarabbi fölszámolásáról, elbeszélgetett egy-két idősebb lakóval, akik még tanúi voltak az anyja utolsó hónapjainak, majd keresni kezdte azokat az iratokat, melyek Tibi bácsira vonatkoznak. Valahol a Dunántúli hegyekben ásták el, mindösszesen ennyi információja volt. Kicsoda volt Tibi bácsi, a betegségek és sorscsapások ritkította családjának miféle boldogtalan teremtménye? Az unokatestvére volt, anyja korán elhalálozott nővérének a fia. A szép és okos nővérnek, Ágotának akkor szakadt meg a szíve, amikor Tibi bácsi roppant