Székelyföld 2022. május [antikvár]

Papp Attila Zsolt HAZABESZÉD Kolozsváron az esti ég alatt belehallgatózom egy távoli, másik éjszakába. A távolság nem időben mérhető. Az ember evilági pályafutásában nincsenek időbeli távolságok, hanem más-más életek. Térben pedig: az éjszaka mindig ott van, ahol a legmélyebben az. Sivatagi ég alatt ülök tehát, hiszen ott legéjszakább az éjszaka. Lehet bárhol ez a kolozsvári erkély. A nagyapámék szőlőlugasán átszűrődő heilvány fényben: nekik nem voltak sivatagi éjszakáik, valahol mindig megmozdult egy bokor, nyikordult a deszkapalánk, reccsent a kútkáván valami ismeretlen. Ilyenkor várni kellett, csak létezni, akár hajnalig, feltűnés nélkül. Azóta vagyok bagoljrtermészetű, akiben szürkületkor egyre nő a nyugtalanság és szorongás, de attól is szorong, hogy mindezt elveszítheti. Hogy hajolhat át a sivatagi éj a bánsági ég alá: nem értik. Mitől virrasztok minden éjszaka a szőlőlugasukban: nem értik. Miként zárulhat le egy élet anélkül, hogy véget érne: nem értem. Miként kezdődhet újra anélkül, hogy