Székelyföld 2022. március [antikvár]

Marko Béla KONZERV Kezdőmondatot kell választani. Apámat kerékpározni tanítottam a Barompiacon. Paradicsomos halkonzervből kitűnő halászlét lehet főzni. Ahányszor a szürke bádogon végighúzom a körmömet, mindig libabőrös leszek. Ilyesmik. Kérdés, hogy ezek közül melyik mondat keltheti föl leginkább az érdeklődésünket. Mármint az olvasóét. Én talán a kerékpározásról írnék verset. Mert apámék elmulasztottak sok mindent a háború vagy más egyéb miatt. A Barompiacot most nem magyarázom. Csütörtökönként ott volt a baromvásár, és érezni lehetett máskor is, hogy marhavagy sertéshalál lebeg fölöttünk, de emberre nem terjed át. Mondanom sem keU, hogy nem csütörtökön tanítottam apámat, hanem amikor teljesen üres volt a katlanszerű tér, a házunkhoz viszonylag közel. Alig lehetett elképzelni, hogy itt körben disznók röfögnek, tehenek bőgnek, juhok bégetnek a hét egyik napján. Mint egy levetett ruha a padlón. Egy meztelen nő vagy férfi. Ahogy apámat tanítottam kerékpározni. Egy egészen rövid ideig enni is tanítottam volna, de az sok-sok évvel később volt a kórházban. Nem sikerült megtanítanom enni. Már nem haUott engem. Éjszaka meghalt. Kerékpározni viszont még megtanult. Negyvenegy évesen. Ült fel makacsul, hajtotta a pedált, leesett. Aztán íüt fel megint, hajtotta, leesett. Fel, előre, le! Fogtam hátul a csomagtartót, biztattam,