Székelyföld 2023. január-december [antikvár]

Ficsku Pál BORVÉR (hangpróza) T ^ imegyünk? ^^ Menjünk? Már most? ^L ^LÉn már szeretnék menni. Jaj, Huncutka! Miket beszélsz. Tudod, hogy küenc hónapra vagyunk életre ítélve. Még csak nyolc telt el. Ne siessünk. Jó itt bent. Megvan mindenünk. Meleg van. Van mit ennünk, jön a nafta. Amíg anya eszik, mi is jóUakunk. Nem kell csinálnunk semmit. Csak lubickolni a magzatvízben. És nőni. Nőni. Nőni. Nőni. Itt biztonságban vagyunk. Ki tudja, mi van kint? Lehet, hogy háború. Legalábbis apa szavaiból ítélve, nem sok jót sejtek a kinti létről. Csak várjunk szépen a sorunkra. De én akkor is ki akarok menni! Jó. Menjél Huncutka. Én maradok. De Kópé! Tudod, hogy csak együtt mehetünk ki. Ikrek vagyunk. Ha én azt mondom, megyek, akkor neked is jönnöd keU! Amúgy is, az lesz az életben, amit én akarok! A harmadik évezred a nők évezrede lesz. A pöcsötöknél fogva fogunk rángatni benneteket mi nők. így ni! Na, fáj? Jössz már? Jajj, te! Hagyj békén! Ne csikizz! Jajj! Jajj! Jajjajajj! Mi lesz belőled. Huncutka, ha nagy leszel?! Férfiak kínzója leszel! Férfipecér! Jobb, ha meg se születsz! Ilyet ne mondjál, te, mert megjárod! Jaj, ne csináld! Megfojtasz a köldökzsinóroddal! Hagyd abba, hagyd már abba, nem hallod?! Hagyd abba, mert beléd tömöm a méhlepényt! Nem hagyom! Nem hagyom! Nem hagyom! Hagyd már abba, könyörgöm! Nem látod, hogy lilul a fejem?! Sötét van! Nem látom! No jó Fognak még kínozni a kinti életben a nők. Végre. Végre abbahagytad. Te testvérkínzó. Szépirodalom Látod, ez anyának fájt. Jajgat. Minek rugdosod? Minek rugdosod így belülről? Ne bántsd! Mindig ezt csinálod. Maradj a seggeden, nem meg5Öink még sehova. Inkább hallgassunk zenét. Utálom a telet. Azt se tudod, milyen idő van kint. Nem azt a telet, te buta, ezt a vivaldisat. Állandóan ezt kell hallgatnunk, csak azért mert anya azt olvasta, hogy a zene megnyugtatja a hasában levő gyerekeket. Vagyis minket. Hogy pszichésen jó, meg valami egyensúlyról is beszélt, meg agjrfélteke, bal, jobb, bal, jobb, jönnek a majmok, ilyesmik. Engem például nagyon idegesít. Hogy mer valaki leírni olyasmit, amit nem is tapasztalt. Honnan tudja az a pszichológus, vagy ki, hogy mi van itt bent az anyalyukban? Szeretnék aludni, ha már nem engedsz ki, legalább hadd aludjak. Erre felharsan ez a Vivaldi. Hagyjanak engem békén pihenni! Lesz elég dolgom kint. A tavasz az szép volt. Olyan békés. Az tetszett. Persze lehet, hogy csak azért, mert akkor még kicsi voltam, zeneileg még nem is annyira művelt. Ritka pillanat. Huncutka, de most igazad van. Én is jobban szeretem, ha apa Tankcsapdát hallgat. Arra jobban lehet bulizni. Ha nem hiszed el, hogy az élet nem ajándék, nézd meg azt, hogy élnek anyádék Jó, mi? Bulizzunk? Most még ne. Majd este. Amikor anya megissza a pohár borát. Az jó. Felszívódik a vérbe és az nekünk is jó. Neki meg keU, hogy tágítsa az anyaszájat. Nem is éneklek tovább, aludjál csak. Este bulizunk a borvérre. De én most akarok bulizni! Jaj, Huncutka, az előbb még aludni akartál. Én akkor is most akarok bulizni. Most akarom, hogy jó legyen. Nem akarok mindig várni a jóra. Még meg se születtem, és már várakoznom kell. Unom. Kint is ez lesz. Várni kell a kórházban, hogy legyen elég vér. Addig majd kékülök, meg satnyulok. Aztán várni kell, hogy hazamehessünk, hogy hazavigyenek minket a kétágyas luxusinkubátorból. Várni keU, hogy kiderüljön, túléljük-e ezt a vüágbavetődést. Ketten, együtt. Én nélküled nem megyek. Ha te meghalsz, én is meghalok. Ha anya meghal, mi is meghalunk. De úgyis megszületünk. Aztán otthon várni kell, hogy apa megmelegítse a kaját. Mert anyának nem lesz teje. Amíg apa melegíti a kaját, addig, addig én meg ordítok. Ajdajdájj, éjdéjdéjj, ajdajdájj, éjdéjdéjj Az ordítástól bedagad a torkom. Várni