Székesfehérvár [antikvár]

A Kelenföldről kigördülő balatoni vonat szárnyat kap a Mezőföld északi peremén. Elsuhan Martonvásár Beethovenre emlékező híres kastélya és parkja előtt, csábítóan csillant]a meg a Velencei-tó nádasokkal szaggatott, vértesi szelektől enyhén fodrozott víztükrét és meg sem áll Székesfehérvárig. Ipartelepek között érünk be az újjáépített állomásra. Vágányok és peronok tengere, frissítők, bazárok, mozdonyfüst, megafon, utasok áradata és áruk tömege: Magyarország legfontosabb vidéki pályaudvara ez. A balatoni utas egyik gondolatával még a Velencei-tó mellett időzik, míg a másik nagy türelmetlenül már a magyar tenger partjaira röpíti. Bizony nemigen jut eszébe, hogy vajon mit is rejthet a pályaudvari nyüzsgésen, az ipartelepek szürkeségén túl a távolban elterülő soktornyú város. Pedig érdemes volna — legalább egyszer — leszállnia a reggeli vonatról és megszakítva az utazást, egy félnapos látogatást tennie az ősi koro-názóvárosban, nemzeti kultúránk egyik bölcsőjében: Székesfehérvárott. Aki megteszi, biztos, hogy 3