Szemelvények Angyalföld ifjúsági mozgalmából [antikvár]

1982. március 21-én huszonöt éve annak, hogy újjászerveződött a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség. Az évforduló alkalmából egy kötetben bocsátunk rendelkezésre olyan anyagot, mely átfogja az ifjúsági mozgalom angyalföldi történetének csaknem minden szakaszát. A cikkek kronologikus sorrendjéből nyomon követhető az a harc, illetve fejlődés, amelyet népünk, közte a fiatalok folytattak a szocializmus győzelméért, fejlesztéséért. A cikkek válogatásánál az angyalföldi Helytörténeti és Honismereti Klub forrásanyagára támaszkodtunk, levéltári dokumentumokat nem tartalmaz. Ez a kis gyűjtemény szerény keretek között nagy feladatra vállalkozik. Forradalmár elődeink munkáját, történetét mutatja be: a létfenntartásukért; küzdő tanoncok között szervezkedő ifjúmunkásokat, a Tanácsköztársaság megszilárdításáért küzdő, majd illegalitásba kényszerülő KIMSZ-eseket, a lankadatlan erővel a szocializmust építő DISZ-eseket. Szűkebb hazánk, Angyalföld nevének csengését évtizedekkel ezelőtt szerezték meg - többek között -"elődeink; becsületes munkájukkal, bátor kiállásukkal, mindig segítőkész és az igaz ügy érdekében mindent megtevő magatartásukkal. Így tett annak idején a Váci úti lakatossal együtt tüntetést szervező „ötös" és „hatos" ifi, az éjjel plakátot ragasztó műszer észtanuló, és a röpiratokat táskájában rejtő szövőlány is. Nem volt sokkal könnyebb dolga azoknak sem, akik 1957-ben újraélesztették a hitet a megzavarodott fejekben. Azóta sem változott a jelszó „Hűség a néphez, hűség a párthoz. Ma már a kor követelményeihez igazítva más feladatokkal. A szemelvénygyűjtemény tartalmazza a gyermekmozgalomra vonatkozó cikkeket is. Ez tükrözi azt a feladatot, mélyet a párt 1957-ben és azóta folyamatosan a KISZ fontos feladatának jelölt meg, az úttörőmozgalom politikai irányítását. Ma már tudjuk, hogy a gyermekszervezet fejlődését, a mozgalom kibontakozását ez a változás jelentős mértékben serkentette. Sok ismerős névvel találkozunk a szemelvények olvasása közben, de még több azoknak a száma, akikről nem ínnak e sorok. Mi, mindannyiójukat köszöntjük és cselekedeteik emlékét továbbra is megőrizzük, azt példaképül állítva a jelen és az utókor elé. Ezúton köszönjük meg azok segítségét, akik munkájukkal lehetővé tették, hogy a követésre méltó, bennünket új feladatok végrehajtására ösztönző történetek, események a jelen és a jövő nemzedék számára is megismerhetővé váljanak.