Szent Bazil Oktatási Központ a Gimnázium, Szakközépiskola és Diákotthon jubileumi évkönyve 1991-2011 [antikvár]

Előszó Magam sem tudom, miért szeretek eljönni ide, a Hajdúdorogi Görögkatolikus Gimnáziumba. Még dámóci szerzetes koromban is, amikor vonakodtam minden elmozdulástól, utazástól, minden külső feladattól, akkor is szívvel-lélekkel megtartottam ezt a havi látogatást. A lelkesebb diákokkal, tanárokkal elvégezzük a vecsernyét, utána késő estig nyúló beszélgetések következnek. Hivatásról kérdeznek, egyéni bánatokról, örömökről számolnak be, nem ritkán egy-egy csapat fiú vagy lány egyszeiTe kéredzkedik be „csak ügy", beszélgetni. Ezeken a napokon az esti ima vezetése is az én feladatom. Külön őröm belépni a kollégium közösségi termébe, ahol egyesek még esti virgoncsággal, mások inkább álmos szemekkel, lefekvéshez készülve várnak. Előbb a lánykoli, utána a fiúké. Az előbbiek sokszor már mécses fényénél énekelve készülnek, az utóbbiak a csocsó, a biliárd vagy a pingpong utolsó csattaná-saival fogadnak. De a közös imádság, néhány percnyi elmélkedő gondolat lecsön-desíti őket, még a vadabb legényeket is megszelídíti. Szeretek közéjük menni. Lehet, e kötődésemben nem kis szerepet kap, hogy ott voltam az intézmény születésekor is, 1991-ben. Igaz, csak csendestársként, hiszen kezdő pap koromban nem a gimnáziumhoz tartoztam, hanem az általános iskola legkisebb nebulóit okítottam - vagy inkább lelkesítettem - a hitre. Mégis, az első évfolyamok diákjaival szoros volt inár akkor is a kapcsolatom. Érdekes, akkor is a közös ve-csemyék fűztek össze bennünket. Eleinte magam végeztem a nagytemplomban, ám nem sokkal később egyre több diák kérte, hogy kijöhessen erre az esti imádságra. Jó hatással volt ez a többi dorogi fiatalra is,