Szentbalázs története [antikvár]

Részlet: "AJÁNLÁS Szentbalázs. Ha Kaposvárról Sásd-Pécs felé igyekszik az utazó - elhagyva Sántost, a? első falut mielőtt nekilódulna a Baranya-szélnek, pici falut pillant meg. Aprócska sárga templom' a dombon s évtizedekig az egyetlen emeletes ház, a valamikori szigetvári vasút állomásépülete, ami szembetűnik. Ez is sárga. A falu egyetlen utcája a Fő utca csak idébb-odább villanik ki á fák közül. A legszebb falu a világon! - szoktam mondani, ha idegent viszek vendégül haza. Udvariasan rám hagyják: - Az. És összemosolyognak a hátam mögött. Pedig biz' isten így gondolom. Bejártam Angliát, Hollandiát, Ausztriát, láttam szebbnél szebb muskátlis, hófehér hegyi falukat, piros téglás tengerparti fajukat, s Erdélyben székelykapus gyönyörű falukat, mégis, ha Szentbalázst meglátom, ez a legszebb. Mert megszoktam. Mint a gyereket a szeplő, még a hibája is szépíti. Szegény Burás Mari sárból tapasztott kunyhója az erdő alatt nagy csufság volt. Mégis hiányzik. És gyönyörűek a fehérre meszelt templomok, de ha egyszer azt látná;?!, hegy a mi templomunk vagy az állomás nem sárga, úgy érezném, hogy valamit elvettek tőlem. Pedig már eddig is sok mindent elvettek, jól tudom,-a fejlődés érdekében. Sosem szokom meg, hogy ha a lépcsőnkről elnézek Cserénfa felé, nem akasztja meg a tekintetemet a malom. De sokszor átszöktünk a testvéreimmel a molnár Miska bácsihoz. Sosem mertük otthon megmondani,, hogy elfogadtuk t51e a szalonnát meg a kenyeret. Már a "halálkanyar" sincs meg pedig milyen jóleső borzongásig"