Szentendrei Református Gimnázium Évkönyve 2005-2006 [antikvár]

A Szentendrei Református Gimnázium 7. évkönyvét tartja a kezében. Aki figyelemmel kísérte iskolánk életét az elmúlt években, sok - az előbbi évkönyvekből már ismerős - programot fedezhet fel (gólyaavatás, Tentamen, Szalagavató, Ki mit tud? Mire jutottunk, ballagás, stb.) így is van ez rendjén, hiszen egy oktatási intézmény életében fontosak a hagyományok, azok kialakítása és későbbi folyamatos ápolása. Különösen érvényes ez egy új iskolára, amelyik még forrásban, változásban van, keresi önmagát, szokásait. Ha mégis meg kellene fogalmazni ennek a tanévnek a különlegességét, az eddigiektől való eltérő voltát, akkor az valahogy így hangzana: ez a könyvtár éve volt. A könyvtáré? - kérdezik azok, akik már az induláskor itt voltak. Hiszen könyvtár már a megalakulás óta van, megléte egyik feltétele volt a működési engedély kiadásának. Igen, így igaz. Ahhoz, hogy egy gimnáziumban megkezdődhessen a tanítás, legalább 1500 könyvnek kell a polcokon sorakozni. Amikor ezt megtudtuk, össze is gyűjtöttük egy hét alatt a szükséges mennyiséget: hozták a gyülekezeti tagok kis bőröndökben, szatyrokban, amit csak otthon találtak - de ez az "állomány" bizony nagyon szedett-vedett volt. Először az alagsorban tároltuk, dobozokban, majd átkerült a padlásra, végül helyet kapott az egyik üresen álló osztályteremben. Itt kezdtük el először sorba rakni, tanulmányozni a meglévő könyveket, amelyeknek a száma menet közben mindenféle adományokkal bővülve egyre nőtt. Mivel a teremre az iskola tanulólétszámának bővülése miatt hamarosan szükségünk volt, a könyvek újból vándorútra keltek és attól kezdve a folyosókon elhelyezett szekrényekben várták sorsuk jobbra fordulását. Ekkor lépett be életünkbe a nagy tapasztalattal és még nagyobb szívvel rendelkező Domokos házaspár (Attila és Margit), akik szakszerűen átválogatták, leltárba szedték az anyagot. Vállalták a Budapestről Szentendrére utazás nagy terhét, a mostoha körülményeket - hiszen a huzatos folyosókon állva, ülve, görnyedve kellett órák hosszat keresgetniük Ekkor már elő-elő fordult, hogy valamelyik tanár megkörnyékezte őket, hogy kikölcsönözhessen egy-egy könyvet. Tőlük vette át a munkát mostam könyvtárosunk, dr. Puskás Aronné Mariann, aki vállalta, hogy itt munkálkodásának első évét szintén a folyosókon tölti... Elképzelhető tehát, milyen óriási előrelépést jelentett iskolánk életében az, hogy a menet közben egyre szaporodó állomány saját helyet kapott és végre a könyvtár, mint kölcsönző és olvasó hely működni kezdhetett. Elkészült a számítógépes katalógus, megtörtént a szakozás, a fejlesztés szakértő kezekbe került, a diákok könyvtárhasználati órákon ismerkedhetnek meg azokkal a legfontosabb tudnivalókkal, amelyek képessé teszik őket bármelyik modern, nagy könyvtár anyagának használatára. A "könyvtár éve" befejeződött - de a munka, az olvasó ifjúság nevelése csak most kezdődik.