Szentmihály napszámosa [antikvár]

ELŐSZÓ EGY ÉLETRAJZHOZAz utókor és az utódok feladata, hogy hálás legyen és emlékezzen. Azt hiszem, nekünk, Laci bácsi - Hankó tanár úr - tanítványinak, ha ezt meg is tesszük, kevés. Kevés, mert annyi emberséget, türelmet ugyan kitől kaphattunk volna életünkben, pályánk során, mint tőle.Akkor, amikor ott voltunk és énekóra következett, ki kell mondani, illetve le kell írni, nagyon-nagyon sokat rosszalkodtunk. Tudom, ez a mai fiataloknak nem sokat mond, csak annyira részletezem, hogy ha ő jött be órára, istentelen zajosak lettünk. Bejött, félig viccesen ledobta az osztálynaplót az asztalra, és elkiáltotta magát: Hajrá Fradi" - és ekkor szépen elült a zaj.A legszebbek a közös éneklések voltak - gyerek kórus - minden szólamot kiválóan ismert, és hallatlan türelemmel tanította meg még a botfülűeknek is. Halkan mondom, nála hármas volt a legrosszabb osztályzat (nagyon helyesen), mert ő a zenén keresztül nem dresszírozni akarta a tanulókat, hanem megszerettetni azt.A zenekari próbán nagy-nagy nyugalommal illesztgette ujjainkat a hangszerre, tanítva a fogásokat. Néha a helikont a nyakába vette, elegáns bajuszát megigazítva belefújt a hangszerbe, és mi ámulva figyeltük, mennyi mindenhez ért.Életem nagy élménye az Aranyszőrű bárány" gyermekoperában való részvétel. Felnőtt muzsikusként értettem meg sokoldalú szakmai képzettségét, nagyszerű muzikalitását, amiből egyenesen következett csodálatos embersége és végtelen türelme, a gyermek és a zene szeretete.Ennyi év távlatából muzsikus társaim és volt tanítványai nevében most először írom és mondom:Köszönjük Tanár Úr!Dohos László ezredes Liszt-díjas karnagy A Magyar Honvédség főkarmestere