Szerencs monográfiája [antikvár]

Részlet a könyvből: "Szerencs a geográfusok szerint energikus helyen: az alföldi róna és a Zempléni-hegység határán, a Szerencs-patak völgykapujában alakult ki. Természeti erőforrásainak köszönhetően már az őstársadalmak is megtelepedtek e helyen. Honfoglaló eleink is felismerték a táj kedvező adottságait, mindazon természeti értékeit, amelyek lehetővé tették a letelepedést: a nagyállattartó, földművelő és szőlőtermelő tevékenységük folytatását. Szállásföldjük védelmére földvárat építettek, majd az egymást követő nemzedékek termelő - tájformáló tevékenysége gyönyörű kultúrtájat teremtett. A termelés ágazati és térszerkezete Szerencset a hegyaljai borvidékhez kapcsolta, bár egyes korszakokban nem tekintették a szőlő- és borgazdasági mikrorégió részeként. Az Árpád-korban a szerzetesrendek működésével Szerencs kiemelkedik a környező település-halmazból. Központi- helyjellege a 15. század végén elnyert mezővárosi (oppidum) rang és vásártartási jog révén tovább növekedett. Forgalmi helyzete és piacvárosi szerepköre még inkább a Hegyaljához kötötte, de kereskedelmi vonzás- és ellátó területe a Taktaközre és a Harangod vidékére is kiterjedt. A török hódoltság idején Tokaj-Hegyalja mint az ország egyik leggazdagabb és legsűrűbben lakott gazdasági kiskörzete szükségessé tette a terület védelmi rendszerének kiépítését. A 16. században épült szerencsi vár - a tokaji vár tartozékaként - növelte a város stratégiai és gazdasági jelentőségét. A vár Tokaj-Hegyalja kapujában a kereskedelmi és hadi utak védelmét szolgálta."