Szigethy Gyula emlékezete [antikvár]

ELŐSZÓ A Debreceni Református Kollégium zenei életét három tanár formálta a XIX. századtól a XX. század első feléig: Szotyori Nagy Károly, Mácsai Sándor és Szigethy Gyula. Hármójuk szellemi rokonsága egyenletes fejlődést biztosított. Mácsai Sándor ott folytatta, ahol Sz. Nagy Károly befejezte, s hasonlóan ismétlődött meg ez Szigethy Gyula indulásakor is, mert az ő tanárideálja meg Mácsai Sándor volt. Mindkét esetben a példaképre figyelés segített abban, hogy a teológia padjaiból gimnáziumi katedrára és karnagyi dobogóra emelt Mácsai és Szigethy könnyebben magukra találjanak és saját koruk zenei szaktekintélyeivé nőjék ki magukat Debrecenben. Amikor most születésének 100. évfordulója előtt Szigethy Gyula pályáját áttekintjük, akkor az egész Kollégium zenei életének jelenlegi virágzásához vezető út egy jelentős állomása áll előttünk. E kötet előkészítésekor valaki megkérdezte tőlem: „Miért éppen Szigethy Gyulát kell megörökíteni? Nem tudják, hogy voltak nála sokkal jelesebb zenészek is az országban?" - „Ez igaz - válaszoltam felcsattanva -, de Szigethy Gyula a Kollégiumé maradt, s a legnehezebb időkben sem használta dobbantó deszkának a Kollégiumot, s hátat sem fordított neki, hanem élete végéig kitartott egyháza mellett. Ez a kötet csupán egyszerű számon tartása kíván lenni a kitartó hűségnek." Hűségével és szerteágazó tevékenységével beírta magát a Kollégium történetébe, de legfőképpen diákjai szívébe. 7