Szigetköz [antikvár]

Íí í 'aíi'í'H rí'í nn ií? m Még csak ki sem kell lépni Győrből, máris az ország egyik kevésbé ismert, felfedezésre váró tájára érünk: a Szigetközbe. A költő vallomását, Kormos Istvánét vesz-szük kölcsönbe, amikor e tájat s a vizet fogjuk vallatóra: „Nemük és koruk van a folyóknak, gondoltam nyolc évesen, térdig állva a Duna zöld kiöntésében; mögöttem Ráró és Ásvány, távoli fehér falaival, feketén néző padlásablakaival, mennybeszúró jegenyéivel ; a Duna például öregasszony, paraszt öregasszony " Mintha a magam gyerekkorából is szólna e figyelmeztetés. És azért ráz meg mélyenmélységesen, mert az én gyerekkoromnak is a víz volt a legnagyobb élménye. Ha terveket szőttem, vagy ha menekülnöm kellett, mindig a vízhez futottam. Csak néztem hömpölygését, felszíni moccanásait, titokzatosan félelmes forgóit. Mindről rémséges történetek szállongtak a környéken. Máskor meg nyugtattam szemem a vizet kísérő sejtelmes erdőkön. És végül mindig megbékéltem. Az időtlen idők óta élők bölcsessége sugárzott belőlük. És ma sincs másképp. ,,Manapig se tudok többet a folyókról. Bámultam pedig sokat a hegy- és vízrajzi térképeket, császkáltam erre-arra folyók partján, át mindenféle folyókon " A költői vallomás és a magam élménye eggyéolvad, ha ezt a tájat idézem. A 450 négyzetkilométernyi Szigetköz, amit a Duna, az Öreg és a Mosoni két ölelő karként zár közre, vízivilág. Szigetországnak is nevezhetném. A történelem előtti századokban, az emberkéz nem fékezte-szabá-lyozta időkben úgy csatangolt, kóborolt, játszadozott erre az őselem, a víz, miként egy hancúrozó, fékezhetetlen kobold, aki játékosan csacska is tudott lermi, de féke-vesztettségében, szenvedélyes pillanataiban, óráiban, napjaiban minden életet szétzúzott, elpusztított maga körül. Mióta képet alkothatunk róla leírásokból és ránk hagyományozott térképekből, ha apróbb korrekciókkal is, mostani arcát viseli. Az első leírást egyik ismert településéről Kézai Simon készítette : „Ezután Wolfer jött be testvérével, Hed-ryhhel Vildóniából, negyven páncélos vitézzel Tőle származtak a Hedryhek, Héderváriak." A Képes Krónika neves írója, Kálti Márk valamivel később így fogalmazott: ,,A hainburgi grófok közül ő a Győr melletti szigetet kapta örök szállásul, ahol is favárat építtetett." A gesztaírók emlékeztető sorai mellett oklevelek, határjárás-jegyzőkönyvek, ado-