Színházi arcképek 1 [antikvár]

A szatmári színjátszás több mint kétszáz esztendős múltja olyan nagy művelődéstörténeti érték, melynek elfelejtése merénylet önmagunk, önazonosságunk ellen. Felidézése, felpártolása, megmentése pedig önvédelmi injekció a ránk szakadó, minden nemzeteket átfogó tudatvesztések szemben, amikor percenként felvetődik a kérdés: kellünk-e magunknak? Kellünk-e magunknak, amikor műzöldséget vásárolunk a nagyáruházakban, amikor magyar szerzőktől mentes műsortervet állítunk össze a színházban, amikor idegen szavakkal mérgezzük írásunkat és beszédünket, amikor buta nagyzolásunkban (vagy műveletlenségünkben) hátat fordítunk zenei anyanyelvünknek, amikor különleges tájakon csodálkozva tátjuk a szánkat pihenőszabadságunk idején, de szülővárosunkat nem ismerjük.