Szlovákiai magyar ki kicsoda [antikvár]

Kedves Olvasó!Amikor a könyv szerkesztőiben megszületett e nagyszabású vállalkozás gondolata, kezdeti lelkesedésükben még egy "nemzetiségi kataszter" felállítását tűzték célul maguk elé: a közösségünkért munkálkodó emberek, intézmények, szervezetek teljes körű számba vételét. Hogy ez a kísérlet meglehetősen szerényre és hiányosra sikeredett, nem a szerkesztőkön múlott. Számolva az eshetőséggel, hogy az adatlapok nem jutnak el mindenhová, az interneten is hozzáférhetővé tettük azokat. A rádióban és sajtótermékeinkben felhívtuk a közvélemény figyelmét a készülő kötetre. Ám az ötezer kinyomtatott adatlapból kevesebb mint ezer jutott vissza kitöltve a kiadóhoz. Váratlanul ért bennünket a közéleti személyiségek többségének passzivitása. Azok, akik legitimitásukat a közösségtől kapják, akik számára a nyilvánosság, a propaganda nélkülözhetetlen, egy évvel a választások előtt felismerhették volna a cselekvő részvétel fontosságát. Elszomorító a pedagógustársadalom nagy részének elutasító magatartása is: "én nem vagyok senki", "nem vagyunk művészek" - ilyen és hasonló megjegyzésekkel utasították el sokan az adatlap kitöltését. Rosszindulatra vall ezek után, ha feltesszük a kérdést: senkik (is) oktatják, nevelik gyermekeinket, a jövő nemzedéket? Önértékelési válságban szenved értelmiségünk, vagy még mindig a kisebbségi lét rákfenéje bénít sokunkat: a félelem, a rejtőzködés, a hallgatás, a meghasonlás?