Szolgálni örömmel és tiszta szívvel [antikvár]

Az országút szélén szemlélődő egyszer csak megpillant a távolban egy lassan közeledő alakot. Ahogy csökken közöttük a távolság, egyre élesebben rajzolódik ki egy kerékpáros ember képe. Mind a bicikli, mind az ember erősen meg van pakolva. Mikor már az arcvonásai is kivehetők a kerékpárosnak, a messziről érkezett szemlélődő elé egy bajuszos bácsi érkezik, sok-sok furcsasággal, a környékbeli falvak tárgyi emlékeivel, a beregi falusi mindennapoknak a használatból egyre jobban kikerülő, lassan-lassan feledésbe merülő használati eszközeivel megrakodva. Ha felemlegetik idegenek előtt valamikori alakját, ilyen kép jelenik meg. Itt a Beregben, Szatmárban szinte mindenki ismeri ezt a különös kerékpáros öregurat. Csiszár Árpád református lelkész ö, a környék néprajzi emlékeinek lelkes gyűjtője, a környező régészeti lelőhelyek szakavatott ismerője, a vásárosnaményi Beregi Múzeum megalapítója és vezetője. A beregi ember szinte naponta látja feltűnni a poros utakon karikázó alakját, a kisgyerekektől az öregekig mindenki ismeri furcsa szokásait, megszállottságát. Azt a megszállottságot, melynek eredője a szolgálat; az a teológiai megalapozottságú szolgálat, amely a gyülekezeti életben és a múzeumi gyűjtőmunkában is egyaránt ugyanarra a belső (és persze: felső!) parancsra szervezi Csiszár Áipád áldozatos mindennapjait. Ebben a kötetben ezt a különös szolgálattevőt, a XX. század Magyarországának-annak is északkeleti csücskében, a nagyobbik részétől megfosztott Beregben, a szétszakított Szatmárban tevékenykedő - egyik különcét szeretnénk bemutatni. Az életpálya, a visszaemlékezések, az etnográfiai munka, a múzeum évtizedei nem csak Csiszár Árpád sorsát állítják elénk, de egyúttal az itt közölt irások a kort is megidézik: az elmúlt századot, szépségeivel és retteneteivel, egyéni és nemzeti tragédiáival, kisszerüségeivel és nagyrahivatott alakjaival, akiknek neve - ha máshol nem, legalább ezeken a lapokon - fennmarad. A könyv első részében Csiszár Árpád élettörténetével ismerkedhetünk meg: néhány sorban a felmenőkkel, a szamostatárfalvai évekkel, az iskolákkal, szerelmekkel, szolgálattal és így tovább. Saját maga vetette papírra életének eseményeit: az ö perspektívájából és az ő értelmezésében ismerhetjük meg ezt a különös életutat. Az auto-biográfíát kiegészítettük Csiszár Árpád visszaemlékezéseivel. Ezek a mellékletek nem csak kiegészítik az életút egyes állomásait, nem csak sajátosan árnyalják az adott korszak - egyéni és történelmi - eseményeit, hanem rendkívül egyéni, zamatos stílusuk okán a lehető leghűségesebben adják vissza magát az embert, a személyiséget. Hiszen ezek a visszaemlékezések, szövegbe helyezett mellékletek eredetileg magnetofon-felvételek voltak; azok kerültek ide írásos formában. A múzeumalapító mondta magnetofonra az elmúlt idők történéseit, saját személyes élményeit. És éppen ez a rögzítési forma adja a visszaemlékezések szövegének páratlan stiláris egyediségét, gazdagságát, az élőbeszédet leginkább megidéző hangulatát. Ez a regiszter a szórakoztató, önmagát olvastató jellegénél fogva egy, a családja, barátai körében mesélgető szeretnivaló embert állít az olvasók elé.