Szolnoki srácok 1956 [antikvár]

Anyám jó vacsorát, s így: könnyű álmot ígért! - Tán parizer is kerül? - A gyomrom korgott, a szokásos esti családi ucsora késett, de a rádió felhangosíttatott: Gerő Ernő, „a Hídverő" szövegelt! Tónustalan, falshangján monotonon pergette a szokásos „újhitű" szólánc - rózsafüzért: burzsujok, imperializmus, internacionalizmus, klerikális reakció, dolgozó nép, néphatalom, munkás - paraszt szövetség, empíriokriticizmus... (csuda, hogy a nyelve be nem görcsölt.) Csak ő! SŐT, ma már nem emlegette, korábbi jó elvtársi szokás/uk/a/ szerint unos-untalan a „LÁNCOS-KUTYÁT"!? De hát épp, hogy ma délelőtt értek haza Titótól, - nála Hruscsovi „sugallatra" - internacionális kanosszát járó pártvezéreink... Bezzeg az idei május elsején a felvonuláson! Előttünk az úttörő vívók sportszeres - bemutat/k/ózó menetfelvonulása élén egy bűzlő, benzines Cukorgyári Csepel - teherautó zötykölődött. Mögötte vonszoltatta magát az élőképben csörgő láncain egy dagadt, szivarozó kapitalista által táncoltatva jómaga „Brioni - réme". A „Szivar" feltehetően Dullest, az amerikai külügyminisztert karikírozta. Előttük egy vékony, colos szemüveges bohóc, amerikai zászlós, klakkba - frakkba, cintányérját verve vezette az élőképet. Feltehetően Amerika, és a világ Hősét: Eisenhower tábornokot, az akkori elnököt megszemélyesítendő.