Szombathely déli kapujában [antikvár]

AJANLO Mikor kezébe veszi, s tovább olvassa e könyvet vagy felkeresi Szombathelyt - az ősi Savariát - már a déli kapujánál 2000 év történelmi jeleiből olvashat. A római korban bizonyítottan lakott volt az a terület, melyen az idők történelmi forgatagában kialakult az a dinamikusan fejlődő 5 falu, mely a harmadik évezred küszöbén Szombathely szerves része. A területen - mely választókörzetem is egyben - a magyarság fennmaradásának meghatározó eseményei és az általa formálódott egyes emberi sorsok nyomon követhetők. Minden ember, kisebb nagyobb közösség alapvető igénye, hogy ismerje múltját, hova tartozását. Emlékeket keresünk, a múltban kutatunk, gondolatban átéljük, hogyan is éltek felmenőink. Családi fotókat nézegetünk, megsárgult múltat idéző papírokat, de vajon ismerjük e az adott kort, a nagypapa szomszédját, barátját, a terület akkori szokásait. Tudjuk-e, hogy mit miért tettek, milyen volt a kor, kikre voltak büszkék, kikre néztek fel? Tudnunk kell, tudnunk érdemes, hogy olyan emberek éltek Szombathely déli részén - a már említett Bogáton, Bádonfán, Zarkaházán, Gyöngyöshermánban és nem utolsó sorban Szentkirályon, mint a település nevekre utaló honfoglaló magyarok, az államalapítás kapcsán idekerült Hermánok, a Zarka és Békássy családok, Szegedy báró, Festetich gróf, Hajdú uraság, ald az Osztrák-Angol Bank bécsi vezérigazgatója. Ő fiainak nevelését József Attilára bízta, lánya Hajdú Vanda volt Molnár Ferenc író titkárnője a közelmúlt híres személye Zarkaházáról Magyar József, Balázs Béla díjas filmrendező. Szentkirályi (Dremmel) János író, főszerkesztő. Sportolóink a Bujtor testvérek, akik a Haladás VSE első I. osztályú csapatának voltak tagjai, vagy a jelenből Németh Pál dobó mesteredző, festő. Tisztelt Olvasó! Nem szándékom felsorolni azt a sok ismert és legalább e műben elismert személyt, kikről a szerző, Dr Szabó Miklós ír, csupán szeretnék rávilágítani, hogy történelmünk ismerete milyen szép és összetett feladat. A történelem apró momentumokból áll össze, így e könyv is. Az említett híres embereken túl az itt élő egyszerű, dolgos, szorgalmas embert is bemutatja a mű, s köztük talán az Ön ismerősét is. A könyv választókörzetemről íródott, így érthető, hogy nem tudok objektíven, elfogódottság nélkül szólni róla. Hihetetlenül gazdag múlttal rendelkezik a terület, temploma 1260 körül épült, három nagy kastély, épített örökségek, természetvédelmi területek, védett fák, a madárvonulás kapcsán jelentős tó, „tiszta", a közösségért tenni tudó emberek laknak itt. Olvasva a könyvet érzem azoknak az ősi családoknak a múltját, kiknek leszármazottai nap- mint nap felkeresnek problémáikkal. Tisztában vagyok a felelősséggel, hiszen ezen emberek rám bízták a gondjaikat, - féltett lakóterületük képviseletét - immár 11 éve. A múlt ilyen mérvű ismerete felerősíti értük való tenni akarásom; hogy tisztességgel képviseljem őket. A könyv megvalósulása jelzi, hogy az itt élő közösség a jó és értelmes cél érdekében milyen alkotó tud lenni. Dr. Szabó Miklós az édesapja által ráhagyott örökséget, a kordokumentumok tiszteletét tovább vitte, az összegyűjtött és hozzákutatott adatok alapján megírta a terület, a „fára „ sokrétű KÖNYV-ét, melyet ezúton is megköszönök. A terület meghatározó embereiből, ősi családok sarjaiból álló polgári kör szándéka, hogy tudjuk honnan jöttünk és így könnyebb a hová tartunk kérdés megválaszolása. A könyv megvalósulását egy Phare pályázat segítette, mely már előre mutat a jövőbe, de közben a múltból táplálkozik. Tisztelt Olvasó! A polgári kör vezetőségét, -így jómagamat is - a könyv segítésekor az motiválta, hogy - e könyvet gyakran forgatva az üzeneteket, a múlt történéseinek tárházát és a nagy összefüggéseket próbáljuk megfejteni, hogy az elődök előtt tisztelegve elismerjük az EMBER-t, amelyre minden világnak oly nagy szüksége van. Kellemes időtöltést kíván: Csinger Péter 17. sz. választókörzet képviselője TISZTELT OLVASO! Örömmel tettem eleget a felkérésnek, hogy a „Szombathely déli kapujában" című könyvet ajánljam az olvasónak. A könyv címeként említett területen a 2000. évben - a Millennium évében - a terület civil szervezete - a Gyöngyöshermán Szentkirályi Polgári Kör - felkért, hogy az államalapítás 1000. évfordulója tiszteletére - a szokatlan módon -Szent Istvánt és hitvesét Boldog Gizellát együtt ábrázoló szobrot, mint a terület első köztéri szobrát felavassam, s ennek kapcsán ünnepi beszédet mondjak. Évek óta jó kapcsolatom van Szombathely város vezetőivel, így örültem, hogy a dinamikusan fejlődő város szélen olyan közösséget ismerhettem meg, akik a múlt értékeit kutatják, őrzik, annak emléket állítanak közadakozásból, így tekintve a jövőbe. Fontosnak tartják a határ menti kapcsolatok ápolását, akár csak a múltban - nyugati orientáció-ként- István és Gizella, ők is földrajzi területben gondolkodnak, s nem határvonalakban. A hajdani Borostyánkő út nemzeteket, kultúrákat kötött ösz-sze, s noha közben egy időre országhatár próbálta ezt elválasztani, a gyökerek erősnek bizonyultak s most - az EU integráció kapcsán- ismét keressük az összetartozót, a szétválaszthatatlan!. A könyv bizonyítva európaiságunkat a római kortól a honfoglaláson át az államalapításig feltárja a terület történetét. Legékesebb példája ennek, hogy a falvak - Bogát, Hermán, Szentkirály - e korból származó neveket viselnek. A történéseket dokumentumokkal támasztja alá a szerző, mely jelzi, hogy az itt élő emberek ragaszkodnak múltjukhoz, értékeikhez, erős identitással élik mindennapjaikat. Ott jártamkor meggyőződhettem, hogy a „fára-beliek" a múlt értékeit, a kastélyokat, kastélyparkokat, a természetet, a történelem írott és tárgyi dokumentumait védik, óvják s ezt széles körben ismertetik. „ A múlt megbecsülésén épülhet fel a jelen " mondotta meghatározó történelmi korban Széchenyi István. Ma sincs ez másképp, s ennek fényes bizonyítéka a Gyöngyöshermán Szentkirályi Polgári Körben végzett munka. Példaként említhetem minden civil szervezet számára kitartásukat, elhivatottságukat, lojalitásukat, önként vállah tenni akarásukat. A könyv kéziratát olvasva ajánlom mindenkinek, hiszen a kutató épp úgy hasznos információkat talál benne, mint a történelmi dokumentumokat, vagy az olvasmányos leírásokat kedvelő olvasó. Az ilyen és hasonló feltáró, kutató, összegző munka nélkül nem lenne írásban megörökítve az utódoknak egy - egy terület, városrész múltja, hiszen a fellelhető tárgyi anyagok, a fénykép, belépőjegy, meghívó, urbáriumpapír, birtoklevél a hamar pusztuló relikviákhoz tartoznak. Meggyőződésem, hogy jó ügyet szolgál a könyv, s tudom, munkatársaim jól döntöttek, mikor megjelenését támogatták. További sok lelkes, kitartó aktivistát, jó erőt és egészséget kívánok a célok megvalósításához. 2001. március 31. Dr. Boros Imre t. n. miniszter