Szombathely - Székesegyház [antikvár]

A III-IV. században nyüzsgő életű tartományi főváros volt Claudia colonia Savaria, amelynek császári palotája nemegyszer a birodalom urait is vendégül látta. A birodalom minden részéből idevezényelt légionáriusok és a "borostyánút"-on zajló árucsere kereskedői határozták meg a soknyelvű - sokvallású ókori "világváros" életét, amelynek polgáriai közt a pogány misztériumvallásokkal együtt, a fiatal kereszténység is otthonra talált. A város szent püspöke - Quirinus - még életével fizetett 303-ban keresztény hitéért, de amikor másfél évtized múlva Szent Márton megszületett, Konstantin birodalma már befogadta a kereszt győzelmes jelét, A Krisztus-monogram már a légiók labarumain (zászlóin) is megjelent. Mindenféle fényes, mozaikdíszes bazilikák épültek, a rabszolgák vallása az állam hivatalos kultuszává lett. Amikor a római birodalmi határvonal (limes) őrtornyai előtt megjelentek a hun elözönlés elől nyugatra húzó barbárok, a civilizált római világra súlyos napok következtek. A rómaiak katonai erejét felmorzsoló hódítók útvonalát üszkös romok, letiport vetések jelezték, a jól megépített bazaltutak megteltek az Itália felé menekülő, életüket és vagyonuk roncsait mentő polgárok szekereivel. A sűrű hullámokban érkező barbár lovasok pusztítását Savaria sem kerülhette el, fóruma, palotái, templomai, vízvezetékei, diadalívei, és vásárcsarnokai néhány évtized leforgása alatt romba dőltek, s akik túlélték a rablásokat, öldöklő portyákat, üszkös romok közt próbálkozhattak az új élet lehetőségeinek megteremtésével. Ez az élet azonban messze sodródott a nagyváros gazdaságától, újjáépítésről szó sem igen lehetett, a félig-meddig romanizált földműves lakosság éppen csak hogy az életét tudta fenntartani, szegényesen tengődött a romok közt összeeszkábált putrijaiban.