Szombathely zöld szíve [antikvár]

Előszó városunkat, a „nyugat királynőjét" számos kultúrtörténeti kincse, építészeti remeke teszi vonzóvá az idelátogatók számára. Hajdani polgárainak a természet iránti igényét jelzi, hogy zöld lombokban is bővelkedik a legtöbb utca és tér. Méltán lehetünk ma is büszkék a kámoni arborétumra és kicsinosított parkjainkra. ember és természet együttélésének lágy harmóniáját mégis leginkább a csónakázótó partján élhetjük Át. Szombathely zöld szívét a város lakóinak nagy lelkesedése és önzetlen munkája hozta létre mintegy negyven évvel ezelőtt. Szerényen lüktet itt az élet. Ide járunk kocogni, sétálni és horgászni. ide ballagunk el, ha nyugodt, meghitt együttlétre vágyik a család. Ide csalogatnak kicsinyeink csónakázni és vadkacsákat, hattyúkat etetni. itt élvezzük a Szent Iván-éj forgatagát és az ünnepi tűzijátékot. itt kószálnak csapatostul serdülő gyermekeink, és itt álmodoznak az ifjú és idősebb szerelmespárok langyos éjszakákon. A tó és környéke maga a városiasult természet, de létét egyértelmű törvényszerűségek határozzák meg. A természet rendje szerint az évszakok sodrásában minden mozgásban van, változik. néha sárgában, néha téglavörösben, olykor haragos zöldben pompázik a tó. hajnaltájt finom pára lepi el, vagy tejfehér ködbe burkolódzik. őszutón zord és vad lesz a víz, télen reccsenően kemény jég borítja be.