Szombathelyi képek [antikvár]

Egészen bizonyos, hogy a klasszikus városalapítók, persze a görögök, hisz tőlük tanultuk az európai civilizáció hagyományát, megszállottan keresték azt a pontot, vagy pontokat, ahonnét mintegy „kiforgathatták", „felfűzhették" a környező vizuális világot - rendszerezve, struktúrákba tömörítve, funkciókat keresve hozzá. A poliszban, merthogy róla van szó, akármilyen úton-módon jutunk el valahová: vonalak mentén, útrendszerekben, tö-megekben-méretekben, szeszélyes formákban, látványban, képzuhatagokban, hangözönben és egyebekben, a legfontosabb mégiscsak az a kérdés: honnan - hová? Az izgat a legjobban: miféle annak a rendnek az elve, amely jelentős előzmények után és jelentős díszletek között, de mégiscsak valamilyen univerzális nyugalmat ad? Mert az antikvitásban, az ideális poliszban is legfőképpen ritmus kell és harmónia, amelyekre az emberi életnek a legnagyobb szüksége van, miként ezt már Platón is kifejti a Prótagoraszban. ¦ Legyen ez a kiválasztott pont, mondjuk, a piactér ott, náluk - amelyre ez a rend fölépíthető : reggel van, a falusiak hozzák a gyü-