Szorongató tájékozatlanságunk ellen [antikvár]

A szerkesztő köszöntése A kötet címe Németh Lászlót idézi. A Tanú című egyszemélyes folyóiratát éppen a „szorongató tájékozatlanság" ellen indította. Hitt abban, hogy egy életműnek nemzete szellemében kell elkészülnie, miként abban is, hogy „a kevesebb joga az élethez az, hogy különb." Tőle tanultam, hogy szellemi szigeteket kell teremtenünk, melyek az együttanulás műhelyeivé tehetők, s hogy harcos ideológiák és pártok helyett „megannyi Clunyre lenne szükségünk", ahol a belátás uralkodik, hogy a „Keleti Golf áramnak fel kellene melegítenie Közép-Euró-pa népeit, s egyáltalán törekednünk kellene a világ jobb megértésére. A világhírű klasszika-filológus Kerényi Károly szerint „a népek közösségébe mi magyarok csak a legmagasabb szakmai és erkölcsi igények teljesítése esetén kaphatunk igazán érvényes és tartós belépőt." Szentgyörgyi Albertnek meggyőződése volt, hogy az egész emberiség jövője a neveléstől függ Ady Endre „komp-országnak" látta Magyarországot, amely történelmében szüntelenül ingadozott két kultúra, két mentalitás között, és ezért nem találhatta meg saját identitását és helyét. (Ismeretlen Korvin-kódex margójára). Kodály Zoltán ezzel az Ady metaforával vitatkozva a magyar kultúra, a magyar mentalitás történetében nem az ingadozást, hanem a szintézisalkotó készséget ismerte fel. „Egyik kezünket máig a nogáj-tatár, a votják, a cseremisz fogja, másikat Bach és Palestrina. Bírjuk-e ezt a kétfelé húzást? Az a kérdés, tudunk-e új és szerves szintézist létrehozni ez ellentétes világok közt. A magyarság egész létének és zenéjének is örök problémája, célja ez, helyzete, összetétele, története mind e felé hajtja. Európa és Ázsia kultúrája közt nem komp (lenni) (Ady), hanem hidat s talán mindkettővel összefüggő szárazföldet (alkotni). Átjáró országa nemcsak a hadaknak, kereskedésnek (van), de eszméknek is. Hivatásnak, feladatnak elég volna újabb ezer évre." (Mi a magyar a zenében? című vázlatából) A mai kor problémája nem gazdasági hanem lelki - így Teleki Pál, akinek szilárd meggyőződése volt, hogy a nemzetet csak igazmondással lehet nevelni, s vallotta, hogy becsületünk előbbre való jólétünknél