Tanítói díjlevelek Békés megyében 1800-1868 között [antikvár]

BevezetésA korabeli falusi és mezővárosi tanítókról viszonylag kevés feljegyzés maradt fenn. E kevés irat között találjuk a tanítói díjleveleket is, ami a legfontosabb dokumentumok közé tartozik. A díjlevél lényegében szerződés volt, melyben a helység egyházi elöljárósága rögzítette a tanító járandóságait, de egyben előírta a tanító kötelességeit is.1Az általam ismertetett díjlevelekben azonban nem mindenütt található meg a tanító által végzendő feladat. Ennek oka az, hogy ezt már korábban a XVIII. sz. végén szabályozták és csak visszautalás történt rá.A díjlevelekből megismerhetjük a korabeli oktatásügy helyzetét is, az iskolafenntartás módját, a tanítók anyagi ellátottságát, a lakosság viszonyát az iskolához. Az utóbbiakat nem közvetlenül a díjlevelek, hanem annak teljesítésére vonatkozó jegyzőkönyvek tartalmazzák.Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a protestáns iskolafenntartó közösségek nem voltak gazdagok. Ezért az iskola és a tanító ellátása nagy részben a szülőkre hárult. Ez a módszer hazánkban több száz éven keresztül érvényesült. Ebből az következett, hogy a tanítók jövedelme többnyire csorbát szenvedett, teljes egészében csak elvétve teljesült. Ennek bemutatására a későbbiekben kitérek.Mielőtt a díjlevelek elemzésére kerülne a sor, szükségesnek tartom a tanítóság intézményére vonatkozó ismereteket felvázolni.