Tanulmányok 1989-1990 [antikvár]

Rúzsa Erzsébet: FILOZÓFIATÖRTÉNET ÉS METODOLÓGIA (A gazdaságtan hatása Hegel filozófiatörténet-értelmezésére) Hegelnek a filozófiai tudományok módszeréről szóló gondolatmenetét A logika tudományának az abszoliJt eszméről szóló fejezetében találjuk. A fogalomból kiinduló logikai mozgás ennek a műnek a tárgya, amely mozgás és ennek eredménye együttesen a filozófiai tudás általános módja. Ugyanakkor a különös filozófiai tudományok önmagukban is meg vannak alapozva a hegeli filozófiában, azaz a módszernek van egy általános és egy különös oldala minden filozófiai diszciplína esetében. Idézzük ezzel kapcsolatban magát a filozófust: „Az abszolút eszme a filozófia egyetlen tárgya és tartalma. Mivel magába foglal minden mégliatározottságol, s lényege az, hogy önmeghatározása vagyis elkülönböződése által visszatérjen magába, azért különböző alakulatai vannak, s a filozófia feladata az, hogy az abszolút eszmét felismerje bennük. A természet és a szellem általában különböző módjai létezése kifejtésének, művészet és vallás különböző módjai annak, hogy magát megragadja és megfelelő létezést adjon magának; a filozófiának egyazon tartalma és egyazon célja van a művészettel és a vallással, de a legmagasabbrendű mód az abszolút eszme megragadására, mert módja a legmagasabbrendű: a fogalom. Magába fogadja tehát a reális és eszmei végesség, valamint a végtelenség és szentség amaz alakulatait s felfogja őket és önmagát. E különös módok levezetése és megismerése mármost a különös filozófiai tudományok további feladata. Az abszolút eszme logikai mozzanatát is az abszolút eszme egyik módjának nevezhetjük; míg azonban a mód a formának egy különös faját, egy meghatározottságátjelöli, ezzel szemben a logikai az az általános mód, amelyben a különösek mind megszűnten - megmaradnak és be vannak burkolva.' Már az idézet kapcsán is szaporodnak a kérdések az olvasóban; a megismerési és a létezési módok megkülönböztetése és egymásravonatkoztatása, vagy a filozófia mint legmagasabbrendű mód tétele kérdések és viták kiindulópontja lehetne. De mi most a filozófiai megismerésnek az idézetben is hangsúlyosan szereplő aspektusára, az általános és a különös összefüggésére koncentrálunk. Ismeretes, hogy a Jogfilozófia bevezetésében Hegel „a filozófiai jog", az objektív szellem, azaz a társadalomfilozófia különös eljárásait tisztázza, a természetjoggal és a pozitív joggal folytatott polémiában. Előzetesen azonban megjegyzi, hogy van másik, általános oldala is az itt érvényesítendő metodológiának: „Hogy miben áll a tudományos eljárás a filozófiában, azt a filozófiai logikából tudjuk, amelynek ismeretét itt feltételezzük."^ A történelemfilozáfiában a történelemszemlélet három fajtáját különíti el Hegel, az eredeti, a reflektáló és a filozófiai történelmet. A filozófiai világtörténet az első kettőhöz viszonyítva íw általáno.s, de „nem elvontan általános, hanem konkrét és teljességgel jelenvaló."^ A történetfilozófia egyszersmind különös filozófiai tudomány, amelynek metodológiai fundamentumait szintén a filozófiai logikában találjuk meg. Nézzük meg közelebbről azt, hogy mi a helyzet a filozófiatörténet mint különös filozófiai tudomány esetében. Közismert, hogy Hegel filozófiatörténeti előadásaiban is többirányú polémiát folytatott a régebbi és kortárs felfogásokkal. Hegel filozófiatörté-net-értelmezésének egyik síkja éppen ez a polémikus vonal. A szakirodalom széleskörűen és sokféle összefüggésben tárgyalja a német filozófusnak a filozófiatörténetben