Tanulmányok Budapest multjából IX. [antikvár]

Részlet:Széchenyi István közéleti pályafutásának kezdetén sem Buda, sem Pest nem voltak igazi nagyvárosok. Pestnek Jankovich becslése szerint (Pesth und Ofen mit ihren Einwohnern dargestellt) mintegy 86.000, Budának pedig 45.000 lakosa volt, amely számból Pesten 20.000 esett a helyőrségre, papokra, nemesekre, értelmiségiekre és alkalmazottaikra, továbbá a tanulóifjúságra és az idegenekre, Budán pedig ugyanezekre 7000, s a Budához számított óbudai lakosságra kerekszámban 10.000. Buda és Pest az 1686. évi felszabadító ostrom után 1703-ban kapták vissza középkori jogállásukat, a polgári élet kibontakozása azonban mindkét városban lassú volt, mert hiányoztak azok a tényezők, amelyek erre hatást gyakorolhattak volna. Buda az 1703. évi kiváltságlevél szerint az ország fővárosa volt (caput sive metropolis regni), a valóságban azonban sem kormányzati, sem közművelődési, sem politikai szempontból nem tudott igazi fővárossá lenni. Kormányzati és politikai szempontból a XVIII. század folyamán inkább Pozsony volt az ország fővárosának tekinthető, mert itt voltak elhelyezve az országos kormányzat főhatóságai, és itt tartották az országgyűléseket; közművelődési szempontból pedig Nagyszombat volt az országos központ, mert itt volt az egyetlen tudományegyetem. 1777-ben helyezte át Mária Terézia királynő a nagyszombati egyetemet Budára, amit 1783-ban az országos kormányzat főhatóságainak idehelyezése követett, amikor is a tudományegyetem Budáról Pestre került át.