Tanulmányok Budapest múltjából XXIV. [antikvár]

dán robert MIKOR ŰZTE KI 1. LAJOS A ZSIDÓKAT? Pór Antal 1892-ben értekezett először az 1357-ben Budát is felkereső I. Lajossal is kapcsolatot tartó francia trónkövetelő Giannino di Guccio emlékiratában foglaltakkal. Két esztendővel később Pór a Századokban részletesen ismertette az L. Maccari szerkesztésében és kritikai apparátusával kiadott krónikaszerű életírást.' A magyar történeti vonatkozások miatt is figyelemreméltó mű egyik részlete új adatokkal segíti a magyar zsidók kiűzése eddig bizonytalan időpontjának meghatározását. Kohn Sámuel 1883-ban megjelent munkájában KüküUei János krónikájának szavaiból következtetve úgy vélekedett, hogy I. Lajos az B59-ik évben győzedebnesen lebonyolított szerbiai csaták után hitbu:^alomból akarta a zsidókat megtéríteni, majd azok kemény ellenállását követően mindannyiukat „ licentiavit", azaz elbocsátotta védelméből. Vagyonukat azonban nem kobozta el, így a magyar zsidók a kiűzetést sértetlenül és gazdasági erejüket megőrizve élték túl, és így vonultak ki Ausztria és Csehország irányába 1360 körül.^ Kohn következtetéseitől függetíenül S. Rosanes török zsidó történetíró, M. Ubicinire és F. J. Sulzerra hivatkozással 1930-ban azt állította, hogy a magyar zsidókat 1376-ban űzte ki I. Lajos király és azok egy része a moldvai vaj daságba menekült, ahol I. Dan Turnu Severinben és környékén telepítette le őket.' Rosanes időmeghatározása kétségkívül téves. Adataiból csupán a kivonulás eddig ismeretlen útiránya érdemel figyelmet. A moldvai vajdaság ugyanis ezekben az időkben tatár vazallus és az országon keresztül bonyolódhatott a budai zsidók ?Ital is közvetített kelet-nyugati kereskedelem. Giannino di Guccio emlékirata az időpontra és a kereskedelmi kapcsolatokra egyaránt érdekes információkkal szolgál, " avenne, che uno, el quale aveva nome Daniello Giudeo, il quale per altre volte aveva conosciuto il detto Giovanni in atto di merchantia, ill riconobbe; et privatamente il piu celato che poté li parló, e stettero a parlare insieme soli nela cappela del papa Lisandro, la quale é nel palagio del dugio; e '1 detto Daniello si era di poco tempo fatto xpiano, et era uno savio huomo, e d'etá di quaranta cinque anni, e sappeva parlare Ungharo, et tedescho e schiavo, et latino, e tartaro, e turchio, et era buono conoscitore di pietre pretiose, et di perle, et era nato in Buda; et quando lo Re d'Ongheria cacció del suo Reame tutti Giudei, allora si ridussero nele terre del ducha d'Austerlio, et di Chiarentana, et il padre di questo Daniello si redusse a stare con tutta sua famiglia ad una Cipta del duca di Sterlic, ch'é appellata Ciptá nuova presso di Vienna a quaranta miglia lattine, e '1 detto Daniello s'alevo nela Corte de Re di' Tartari, e di quello de' Turchi, e percio che '1 padre suo usava molto nelle corti de' detti signori, che vi portava da Vinegia molti belli gioielli, e poi ne rechava drappi di seta, e d' oro tartareschi; di che il detto Daniello parlo al detto Giovanni, et