Tanulmányok Budapest múltjából XXIX. [antikvár]

A „főváros" kérdésnek hatalmas irodalma van. A téma tanulmányozásakor figyelembe kell még vennünk a „székváros", a rezidencia fogalmát, amellyel az elmúlt másfél évtizedben a nemzetközi tudomány szintén sokat foglalkozott. A két fogalom ugyan gyakran fedi egymást, de nem mindig, így megkülönböztetendő egymástól. Az újabb magyar történetírás arra mutatott rá, hogy a magyar államalapítást követő időben a fővárosi jelleg egy, az „ország közepének" (médium regni) nevezett tájegységben összpontosult, s az ennek a szélét képező három város, Esztergom, Székesfehérvár és Óbuda között oszlott meg. A központ Óbudáról Budára helyezése után is maradtak bizonyos fővárosi funkciók a másik két városban: Esztergomban székelt az érsek, aki a középkor végén Magyarország prímása volt, és „született" pápai követ, Székesfehérvár pedig a koronázó- és királyi temetkezőváros maradt. A magyar „medium regni" tájegység jelentőségét a nemzetközi szakirodalom is felismerte. Mint ismeretes, Buda csak a XV. század elején vált véglegesen (a török hódításig) királyi rezidenciává, ezért kérdéses, hogy milyen mértékben beszélhetünk addig róla mint fővárosról. Jelen tanulmányomban a fővárosi jellegre vonatkozó utalásokból - amelyek különösen bizonyos fontos események alkalmából mutatkoznak meg valamint a budai polgárság önértékelésből indulok ki, hogy a végén választ adhassak a fenti kérdésre. A XIV. század elején Buda kétségkívül székvárosként fordul elő a forrásokban. Az Anonymi Descriptio Europae Orientális című forrás 1308-ban Budát Magyarország székvárosának és az egész ország legnagyobb városának nevezte. Ugyanebben az évben I. Károly arról írt, hogy az ország kormányzását átvéve fővárosába, Budára jött főpapjaival és báróival együtt. A két adat nem egészen ugyanazt jelenti. Feltűnő, hogy a külföldi forrás nem „sedes regis"-nek vagy „regia"-nak, tehát nem királyi székhelynek, hanem az ország „székének" nevezi Budát. Más a probléma a „civitas principális" kifejezéssel, amit valóban fordíthatunk fővárosnak. Csakhogy ez csupán egy városkategória, ahogy ez az 1405-ös városi dekrétumból is kiderül, amely megemlíti a „civitates principaliores"-eket, azaz a „főbb" városokat.