Tanyasi gazdálkodás és életmód Kisújszállás város III. külhatárkerületében a két világháború között [antikvár]

ElőszóHelytörténeti sorozatunk újabb értékes darabját tartja kezében a kedves Olvasó. A mű a tanyasi gazdálkodásról, a tanyasi életmódról szól, úgy ahogy az a két világháború között megvalósult Kisújszállás külhatárának nyugati felében.A tanulmány különleges értéke, hogy az egykor tanyán élők személyes tapasztalatait gyűjtötte össze, az anyagot pedig a szakmához értő néprajzos ötvözte egybe.A két világháború között a város gazdasági életében meghatározó volt a tanyasi gazdálkodás. Tanyasi lét, tanyasi termelés nélkül elképzelhetetlen lett volna az élet Kisújszállás 34 ezer katasztrális hold területű, elnyúló határában.A tanyák, kezdetben szállások, tanyaólak telepítését a visszatelepülés után tiltották helységünkben. II. József katonai térképén is csak a várostól délre, a Túrkeve felé vezető út mentén találunk 8-10 szállást. A tanyák számottevő gyarapodására a folyószabályozások, lecsapo-lások után, a szilaj állattartás megszűntével került sor. Az állatokat a várostól távoli szállásokon teleltették át. Ugyanakkor az intenzív földhasználat is megkövetelte, hogy a föld tulajdonosa a várostól távol fekvő földjén tanyát, gazdasági udvart építsen. A tanyák száma Kisújszálláson az 1880-as évek után indult gyors-gyarapodásnak. A második növekedési hullám az 1920-30 közötti években következett be. Ekkor a város lakosságának már 22,3 %-a élt tanyákon.A harmadik növekedési szakasz 1939-41. között volt. A negyedik települési hullám 1945 után, a földosztást követően következett be. Ekkor a külterületi lakosság számaránya 23,5 %. 1960-ban a lakosok 18 %-a, 1970-ben 11,9 %-a élt külterületeken. Innen kezdve megindult a rohamos csökkenés. írásimk idején már csak néhány tanyát találunk mutatóba a város határában. Helytörténeti sorozatunknak ez a kötete azért is figyelemre méltó, mert egy eltűnt gazdálkodási forma, egy sajátos életmód emlékét igyekszik megőrizni.