Tanyavilág, eltűnt világ I-II. [antikvár]

A múlt erősy gazdag gyökér, jelen, jövő a múltból él. Varga Gyula Bevezető Az 1976-ban megalakult jászapáti Honismereti Szakkör első feladatként célul tűzte ki az eltünö tanyavilág emlékeinek megörökítését. A tanyavilág mintegy évszázados élete folyamán mély nyomokat hagyott az ott élő ember lelkében is. A mindennapi kemény munka mellett keserítette életüket: belvíz, aszály, jégverés, villámcsapás, sáskajárás, járványos megbetegedés, háborúk, gazdasági válság, beszolgáltatás, tsz-szervezés stb. A jász ember az élet terhét úgy fogadta el, hogy Isten rendelése, ez az én keresztem ezt kell hordanom. Gondolatait, tetteit, egész lényét áthatotta mélységes hite Istenben. Napjait úgy kezdte, "No hála Istennek felébredtünk megint", és este hálát adott Istennek, hogy ismét vége egy napnak. A munkakezdésnél kérte Isten segítségét. Az igás állatok indításánál is úgy kezdte: "No Jézus segíts, no!" A felépült új házat, a búzatáblákat, az ebből készült kenyeret is megszentelték. Keresztet vetettek a mindennapi kenyérre, amelyért oly gyakran fohászkodtak imáikban. Nem hiányozhatott egyetlen lakásból sem a feszület, a szentkép, a Mária-szobor, a szenteltvíz tartó, a szentelt víz és a szentelt gyertya. Advent idején Luca naptól Karácsonyig keresett szállást a Szent Család. Esténként más-más tanya adott szállást, és ott találkoztak a környék tanyáiból a hívő emberek. Imádkoztak, azután szerény megvendégelés mellett beszélgettek. A háziasszony erre az alkalomra valamilyen tésztafélét sütött a következők közül: krumplis pogácsa, vízi vagy tejes pite, macok (mackó), kelt tésztából készült a finom tubuska. (a szilvalekváros kifli) stb. Hazafelé a viharlámpa fénye világította meg az utat, miközben bandukoltak szent énekeket énekeltek. A jászoknál áUalános nagy gyermekáldást is Isten ajándékaként fogadta el, "ha az Isten bárányt adott, ad hozzá legelőt is." Nem volt ritka a 6-10 gyermekes család sem. A gyermek jelentette az élet továbbvitelét. O vitte tovább az előző nemzedék által létrehozott anyagi és szellemi javakat, folytatta a gazdálkodást. A gyerektől várták az idősekről, betegekről, elárvult családtagokról a gondoskodást. Ha ezt elmulasztották, a közösség "megszólta", kivetette őket. De a gyerek munkaerőt is jelentett. A család igyekezett a fiatalokat tisztességgel kiházasasítani, és férjhez adni, segítette útra indítani. Birtokot vásárolt neki, tanyát építettek stb. A bőséges gyermekáldásra jó példa, hogy a jászoknak majdnem fele az egykori Kiskunság pusztáin él ma [9-153]. A névadással is mélységes hitüket fejezték ki, hiszen a szentek nevét hordták őseink. Különösen nagy Mária-tiszteletnek köszönhető a sok Mária nevű leány, gyakori keresztnevek voltak: István, László, József, Mihály, János, Imre, Ferenc, Antal, Erzsébet, Katalin, Julianna, Zsuzsanna, Teréz és Margit stb. Úgy tartották, akinek nevét hordja, annak oltalma alatt áll, amíg él az ember. A gyermekek névadása az élet továbbvitelét bizonyítja: az első fiúgyermeket az apja nevére, az első lányt az anyja nevére keresztelték. Ha ez mégsem így történt, akkor a később születettek kapták a szülök nevét. De a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, keresztszülök, elhalt testvérek nevére is kereszteltek. Ha valamelyik gyerek egy nagyra becsült szent neve napján született, akkor azt mondták, "magával hozta a nevét", és arra keresztelték.