Tápai emlékhelyek [antikvár]

Emlékhelyek. Tájékozódási pontjaink a világban, mint időben az ünnepek. A történelmi idő hídjai, mert átívelnek generációkat, évszázadokat. Összekötnek és folyamatossá tesznek emberi és épített környezetet, ha megbecsüljük őket. Érzelmeket, érzéseket, kötődéseket üzennek velük az elődök az utódoknak. Az embernél maradandóbb anyagból készülnek, hogy reményeink szerint túléljenek politikai változásokat, ellenálljanak a természeti erők elmulasztó hatásának. Szerencsénkre az előttünk élők hagytak maguk után tartós jeleket, melyeket fölkereshetünk. Az emlékhelyek alkalmasak arra, hogy néma párbeszédet folytathassunk tisztelt, hitt vagy valaha létező személlyel, személyekkel. „Emlékhelyekre" járunk megvallani hitünket, felidézni szeretteink alakját, tetteit. Mindenkit és mindent addig lehet szeretni, ameddig létezik, ameddig tudatunkban él. Az iskola is az idő múlásával a megszépült emlékek színtere lesz. Itt tanulunk emberséget, tisztességet, és itt szerezzük meg a szakmákhoz szükséges megalapozó tudást, kultúrát. Innen, az iskolából indult el Tápén is az a mentőmunka, amely emlékhellyé tette a 2012-ben 50 éves honismereti közgyűjteményt. Önzetlen emberek adták be ide tárgyi emlékeiket, melyektől akkor nehezen váltak meg.