Társadalmi-gazdasági helyzetkép - Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1995. II. [antikvár]

LAKOSSÁG . FOGLALKOZTATÁS - ÖNKORMÁNYZATOK 4.1 DEMOGRÁFIAI VISZONYOK 4.1.1. A megye történeti demográfiája Egy-egy terület gazdasági növekedésének lehetőségei számtalan tényezőtől függenek, de közöttük is egyik legfontosabb a regionális demográfiai helyzet. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye különleges szerepet tölt be az ország népességfejlődésében, csakúgy, mint a történelmi értelemben vett Északkelet-Magyarország a Kárpát-medencében. E régió a rendszeres magyarországi népszámlálások (1869) kezdete óta kitűnik a természetes szaporodás magas értékeivel és azzal, hogy ugyanennyi ideje a legnagyobb népességkibocsátó terület is. A népesedési hagyományok évszázadokon át tartó zavartalan öröklődésének történelmi oka van: a 150 éve török uralom alóli megmenekülés. Az állandó fenyegetettség és többszöri pusztítás ellenére a szatmári és beregi részek nem voltak tartósan török-járta területek, s a hódoltság pereméhez tartozott a Nyírség középső és keleti része is. A Tisza, a Szamos, a Kraszna és számtalan mellékfolyójuk, a Rétoldalnak nevezett Ecsedi-láp, a Nyírség pangó vizei, a kiterjedt erdőségek időről időre menedéket nyújtottak lakosságuknak a meg-megújuló török és tatár támadások ellen. A mai megye nyugati, dél-nyugati vidéke pusztult és néptelenedett el leginkább. E tájon népességet megtartó, összekovácsoló erő lehetett a reformáció is, amely Erdélyből érkezett ide már a XVI. században. Szabolcs-Szatmár-Bereg keleti, szatmári és beregi részein egy települési-népesedési folytonosságnak lehetünk tanúi évszázadokon keresztül. Az 1869-es népszámlálás területünkön a II. József-féle népszámlálás óta eltelt 80 év alatt mintegy két és félszeres népességnövekedést regisztrált. Az erőteljes népességgyarapodához a mezőgazdaság kiterjesztése teremtett gazdasági hátteret. A gabonatermő terület bővüléséhez a XiX. század közepétől meginduló folyószabályozási és árvízvédelmi munkálatok is hozzájárultak. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye népességnövekedési üteme a századforduló táján elmaradt a többi alföldi megyétől. Ennek oka a tengerentúlra történő kivándorlás, amelynek Szabolcs és Szatmár a XIX. század végére kisebb gócterülete lett. Szabolcsból 38 ezerre, Szatmárból 28 ezerre teszik az 1899-1913 között kivándoroltak számát. A két megyealkotó fő terület természetes népszaporodásának Szabolcsból 50,4, Szatmárból 40,3 %-a vándorolt külföldre, elsősorban az USA-ba és Kanadába. Népességnövekedésben a fordulat 1930-tól következik: innen a népesség növekedésének százalékos értéke meghaladja az Alföld többi részéét, a lakosság - 1870-hez viszonyítva - 1980-ra megkétszereződik. Az 1980-as