Tata vára és környéke [antikvár]

Részlet a könyvből:Tata, a történelmi Komárom vármegye települése, Budapesttől észak-nyugatra, mintegy nyolcvan kilométerre helyezkedik el. 1918 után a megye Duna bal parti része az országhatáron kívülre került. A megye sorsa a részben hasonló történetű Esztergom vármegyével kapcsolódott össze. Tata történelme során nemcsak uradalmi, de közigazgatási központ is volt: a tatai járás székhelye.A település helyén (így például a mai Eötvös Gimnázium alatti, tóra lejtő területen, az úgynevezett Porhanyóbányában) a középső paleolit emberei megtelepedésének nyomai lelhetők fel. A neandervölgyi ősemberrel megegyező korú telep mellett, a bronzkorból is számos lelet bizonyítja a terület lakottságát. A Pannonia provinciát Kr. u. 9-ben megszervező rómaiak nem Tata, hanem elsősorban a gyógyerejű melegvizű forrásokhoz közeli Brigetióban (Ószőny) és Azaumban (Almásfüzitő) telepedtek meg, romanizálva a kelta őslakosságot.Tata neve sok magyarázatra és egyéni értelmezésre adott alapot a századok folyamán. Általánosan ismert a város lakói között az a kedves legenda, amely I. Szent István királyunk állítólagos keresztapja kedveskedő, "tata" megszólításához csatolná a település nevét. E népetimológiai magyarázat a feltételezett személyt a tatai bencés monostor "Deodatus" (magyarul "Istentől adott") nevű alapítójának tartja.